Ki hisz a feltámadásban egy kifordult Európában?

Nyitókép: Pixabay

Kínhalál, pokolra szállás, feltámadás – keresztényként megéljük, nem keresztényként legalább ismerjük húsvét dialektikáját. A mélységbe ereszkedésnek és magasságba emelkedésnek természetes dinamikáját, ami hívők milliárdjainak 

A történet húsbavágó, korokon átsugárzó elevensége tág teret enged az irodalmi és történelmi párhuzamoknak. A Megváltó alászállása és feltámadása jelenik meg a Babits által is megénekelt Jónás alakjában is, de feltámad a napsütötte sávra kiérkező lírai én is Petri Györgynél.

Történelmi perspektívából a civilizációk, kultúrkörök, nemzetek haláltánca és esetenkénti újraemelkedése mintázza a jézusi sorsot. Jelenleg kontinensünk keresztény örökségét ítélték lassú elmúlásra azok az erők, amik 

A közösség, a család, a nemzeti önrendelkezés fellazítása ugyanis az Európát az utóbbi évtizedekig egybentartó kötőszövet elgyengítését célozza.

Hazánk történelmi pokoljárását, a szétszakítottság, a megcsonkítottság, az idegen uralmak évszázadait a lassú eszmélkedés követte. Kilábaltunk a negyvennyolc utáni napfogyatkozásból, Trianon traumájából, a kommunizmus nyomorúságából, így 

Kínhalál, pokolra szállás, feltámadás – a történelemben szemlélt húsvéti egymásutániság ugyanis új és új teljesítményekre sarkallja az önmagát feloldódni és megsemmisülni nem vágyó közösségeket. Magyarságunk újkori feladata választ adni keresztény civilizációnk önfeladására, és kötelessége a közösség minden tagját megvédenie. Míg mi itt az anyaországban kulturális önvédelmi harcban állunk, kárpátaljai honfitársaink egy nagyon is a valóságban zajló háború áldozatai.

A túlélés érdekében e kihívásokra világos válaszokkal kell rendelkeznünk. 

A nemzet életesélyei józan és békepárti külpolitikát, illetve állhatatos kulturális értékvédelmet követelnek meg.

S ne feledjük: a jézusi történetben is megjelennek a kételkedők, a tamáskodók, a feltámadás hitetlenjei. Azonban a csoda megtörténik, a pokol nem örök állapot, a halál a szkeptikus tömegek ellenére legyőzetik. E bibliai tanulságot különösen időszerű érdemes magunk elé szegezni akkor, amikor az önmagukat progresszívnek hazudó erők a hitünket kérdőjelezik meg.

A sír mindig üres, ha a hit él.