Cseh Katalin, aranybogár, ezt kéne már végre megérteni – a Jóisten áldja meg!

Kincs az, ha egy országnak van egy Cseh Katalinja: minden egyes megszólalásával remek alkalmat kínál az indulatkezelés gyakorlására és a szelídség erényének tökélyre fejlesztésére. Így nemesedhet a nemzet!

Itt van ez a mostani kihívás is, melynek keretében az EP-képviselő a Facebookon tudatja velünk: tanárokat és diákokat hívott meg az Európai Parlamentbe, akik megrázó beszámolókkal szolgáltak „arról az évtizedek óta zajló tragédiáról, ami a roma gyerekek kirekesztése, esélyeinek aláásása Magyarországon”, valamint többek között arról, hogy „milyen meleg diákként élni a nyíltan homofób és diszkriminatív kormánypolitika árnyékában”. Egy cseh EP-képviselő borzongva meg is állapította: „a kommunista Csehszlovákiában hallott utoljára ilyen történeteket” (jó, hát biztos elkerülte a figyelmét, hogy hazájában

ahol a szlovák kormány 2030-ra ígért javulást – de nem minden országnak van Cseh Katalinja, aki megbízhatóan kiteregetne Brüsszelben minden szennyest, a dramaturgia kedvéért még feketítve is rajta egy csöppet, hogy mindenkiben biztosan rögzüljön a negatív kép).

Ha konzervatív pályakezdő pedagógus lennék, akkor már eleve sikítófrászt kapnék a momentumos akciótól, mondván: mi itt kétségbeesetten próbáljuk bizonygatni, hogy szó nincs kormánybuktató igyekezetről; hogy nem tudunk azonosulni azzal a mozgalmárral, aki egyazon felületen árulja a tanártüntetéses és az LMBTQIA+-os pulóvereit; hogy nem libsik vagyunk mi, hanem elkeseredettek – erre jön ez a botmixeres csajszi, és a közoktatás helyzetének bemutatása címén homofóbozós-rasszistázós brüsszeli országgyalázó szeánsszal kompromittálja a törekvéseinket. Egyúttal azon is dolgozva, hogy az újabb mószerolás nyomán lehetőleg még eggyel később érkezzenek Magyarországra a tanárboldogító pénzek. Valahol bámulatos, hogyan tud valaki szüntelenül mosolyogva, egyetlen mozdulattal ennyi irányból ártani egy ügynek – az efféle teljesítmény mindenképp elismerésre méltó.

Mégis nézzük meg egy kicsit közelebbről a konkrét üzeneteket. A hírek szerint Cseh Katalinék 19 fős delegációt hívtak meg, tanárok, szülők, diákok, civil szervezetek és érdekvédők részvételével. Azaz abból kell kiindulnunk, hogy a találkozón nem valamiféle kritikus tömeg, hanem nagyjából 1 (egy) gondosan kiválasztott meleg és 1 (egy) gondosan kiválasztott roma diák számolt be a saját személyes nehézségeiről; ebből bátorkodtak a kiváló EP-képviselők levonni azt a következtetést, hogy

Mármost eltekintve attól, hogy a német közszolgálati híradó szerint a német queer diákok rendszeresen szenvednek el mobbingot, a spanyol média pedig a spanyol „LMBTQ+” diákok súlyos iskolai nehézségeiről számol be, tehát a helyzet akár árnyaltabb is lehet annál, mint hogy Ooorbán, volna itt egy logikai probléma is. Amennyiben egy Renew Europe által meghívott informátor tapasztalataiból simán extrapolálni lehet a teljes magyar valóságra, akkor vajon azon egyetemisták tapasztalatai is reprezentatívnak minősülnének-e, akik néhány héttel korábban, az MCC Roma Tehetség Programja keretében jártak Brüsszelben? Remélhetőleg igen, hisz csúnya dolog lenne romákat diszkriminálni. És ha nekik véletlenül pozitív tapasztalataik lennének, tekintve, hogy lényegében az Orbán-kormányok alatt járták végig a közoktatást és jutottak be az egyetemre? Vagy az nem számít, hisz nem támasztaná alá az egyoldalú Magyarország-ellenes propagandát?

Mert azt talán még a bevett Baranyi Krisztina-i taxonómia szerint is lehet propagandának nevezni, amikor valaki a cigánygyerekek esélyeinek orbáni elkaszálását vizionálja röviddel azután, hogy a NER-közeliséggel kevéssé vádolható uniós Alapjogi Ügynökség kiadta legújabb jelentését az európai romák helyzetéről, tíz országot, köztük Magyarországot is vizsgálva. Amiből egészen konkrétan kiderül: messze Magyarországon a legalacsonyabb azon 16 és 24 év közötti romák aránya, akik se nem tanulnak, se nem dolgoznak – 36 százalék, szemben az 56 százalékos uniós átlaggal. Öt év alatt coviddal együtt is kilenc százalékponttal javult nálunk ez a mutató; ezt állítja be a drága momentumos politikus olyan rendszerszintű kirekesztésnek, amelyet más országok elképzelni sem bírnak.

De a jelentésből azt is megtudja az érdeklődő, hogy a 20 és 24 év közötti roma fiatalok közül Magyarországon végezték el a legtöbben legalább a középiskola legfelső osztályait – a vizsgált uniós országok átlaga 27 százalék, míg Magyarországon 41 százalék jut végig a közoktatáson, ami szintén 9 százalékpontos javulás 2016-hoz képest. A magyarországi helyzeten különösen kiakadó cseh EP-képviselő bizonyára nem értesült arról, hogy hazája 22 százalékon áll; de még az is egész kedvező Portugáliához képest, ahol csupán minden tizedik roma fiatal jutott el a középiskola végéig.

Különös tekintettel arra, hogy az ibériai országban a kiskorú romák 97 százalékát fenyegeti a szegénység, az aktív korú roma felnőtteknek pedig mindössze szűk egyharmada végez – akár csak alkalmi jelleggel – valamiféle keresőtevékenységet; Magyarország ezzel szemben éllovas, 62 százalékos aránnyal.

Javítanivaló persze nálunk is akad még bőven, súlyos hiba is lenne ücsörögni a nemlétező babérjainkon. A további fejlődésnek azonban elég jelentős előfeltétele, hogy lehetőleg minél kevesebb haszonleső politikus erősítse az Örök Áldozat státuszt a cigányság körében, ellene hatva minden érdemi motivációnak és önsegítő erőfeszítésnek. Cseh Katalin, aranybogár, ezt kéne már végre megérteni, a Jóisten áldja meg.

(Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán)