Az OM univerzum elmosódó határai

„A kettő közül a második, A Sagan-átirat: Napló – melyet a fikció szerint Jane Sagan AgyGépe rögzített és a Belbiztonsági Parancsnokság Információ-visszanyerési és Értelmezési Csoportfőnöksége dolgoz fel – különleges megoldással szolgál a ciklusra vonatkozóan. A memória-átirat ugyanis a várakozással ellentétben – a vezető elemző szerint – »adatszegény«, azaz katonai szempontból alulreprezentált, haszontalan, mivel abban »Sagan hadnagy valamiféle romantikus kapcsolatáról elmélkedik«. Az Előzetes feljegyzés szerint ez érdekes lehet egy antropológus számára, de nem helyettesítheti Sagan hadnagy történetét. Számunkra azonban pont ezért érdekes, ez az antropológiai rés ugyanis kapcsolatba hozható a populáris irodalom komplexitásra való hajlamával.

Sagan monológja a Vének háborúja univerzumát alkotó összes résztől eltérő nyelvi regiszterben szólal meg. A háborús krízishelyzet elbeszélése és a konfliktuskezelési stratégiák kibontása mellett ugyanis az intimzóna beíródása képezi a napló gerincét. Ez az autobiográfiai jellegű love story egyfajta határsértés, amelyhez képest elmozdulnak a military sci-fi műfaji kódjai. A populáris jelleg ily módon nem feltétlenül a ciklus egészére jellemző immár, hanem inkább dinamikaként ragadható meg, amely a részek egymás közötti viszonyában bontakozik ki. Sagan »romantikája« innen nézve több mint üres szócséplés. Olyan irodalmi vetület, mely beláthatóvá teszi, hogy a határsértés (pl. a populáris és nem a populáris terepén) – Steve találó kifejezésével élve – nem a művek teljesítménye, hanem az irodalom-felosztás gyakorlatából adódó anomália.”