Úgy tűnik, A számolás jogáról a díjszezon egyik legjelentéktelenebb alkotásaként tudomást sem vesznek, amiért nem hibáztatok senkit.
„Valóban nem véletlenül A segítséget emlegeti mindenki készségesen A számolás joga kapcsán, ugyanis A számolás joga is ugyanabban a kedves-humoros megközelítésben nyúl a 60-as évek polgárjogi küzdelmeinek témájához. Theodore Melfi határozottan, de a durva didaktikusságot már kerülve alakítja ki jeleneteit, roppant folyékonyan fűzve össze három főszereplője történetszálait. A számolás jogában két órás játékideje ellenére is alig van idő megrágni dolgokat, azonban hiába rohanunk szinte végig a narratíván, minden gondolatra csak egy-egy mozzanatot szánva, megspórolva a súlyos nagyjeleneteket, hiába hagyunk hátra akár hosszú időre is bizonyos motívumokat, mindig magától értetődőnek tűnik, amit a vásznon láthatunk. Itt ugyanis nem a főszereplők sorsának tekintetében kell meglepetésekre számítanunk, sőt, szinte kimondatlan nézői elvárás is, hogy hősnőink az akadályokat sorra leküzdve végül diadalt arassanak, patetikus önmarcangolás helyett lehetőleg könnyed-humoros formában. Így A számolás joga sem arra játszik, hogy kimódolt álnehézségeket és áldrámát gyártson számukra, hanem hogy az így felszabadult térben minél érzékletesebben mutassa be helyzetüket.
Paradox módon pedig a film erre annál jobban képes, minél kevésbé szól a középponti karakterekről. Az írók ugyanis remekül éreztek rá arra, hogy igazán akkor értjük meg az őket körülvevő világot, ha együtt izgalhatunk John Glenn testi épségéért, árérezzük a főnöküket alakító Kevin Costner vívódását vagy ott vagyunk velük, amikor férjük a tévében figyeli az egyre több erőszakot szülő polgárjogi mozgalmat. Éppen ezért is tud A számolás joga túlnőni a témájának Oscar-hajhász aspektusain, és egy sokkal összetettebb élménnyé válni, amely inkább szól a demokratikus berendezkedés és a szabad verseny fontosságáról (de erről majd egy másik posztban).”
A színész szigorúan nézni most is nagyon tud, és a tőle megszokott széles gesztusok sem maradnak el, de a végtelenül pongyolán megírt Az utolsó vadászatot ő sem tudja megmenteni. A Cinegón látható westerndráma az amerikai történelem egyik súlyos bűnéről beszél.
A vandáloknak május közepéig meg kell jelenniük a bíróságon.
A külföldön és belföldön egyaránt nagyon népszerű Late Night With the Devil a hetvenes évek egyik beszélgetős műsorában szabadítja el a gonoszt, a film pedig már nézhető is!
Sajnos már a poszter és a trailer is elárul egy fontos elemet, de az Aki bújt rendezőinek új horror-vígjátéka nagyjából így is azt hozza, amit várunk tőle.
A Bonus Trip szereplői a film képi világát emelték ki.
A szélsőjobboldali Mi Hazánk „családi” majálisán a résztvevők egy csoportja náci karlendítéssel pózolt.
Vona nem tudja, hogy Magyar Péter végül tartósan is része lesz-e a hazai közéletnek.
