Eljegyzés, előjegyzés

„Egy mai diplomás nő viszont nem sodródik, hanem folyamatosan tervez, ütemez, hiszen e nélkül nehezen lehetne bármit is elérni. Az első ötéves terv után, ami az egyetemet, nyelvvizsgákat, jogsit és friss állást tartalmazta, készítené a következő menetrendet. És az, aki házasságban, családdal képzeli el az életét, ezeket venné napirendre. Egy ideális kapcsolatban persze szóba kerül a hosszú távú jövő, de azok számára, akik a »hagyományos« menetrendet szeretnék követni, a családtervezés vagy egyszerűen a családi élet tervezése leghamarabb az eljegyzéstől reális. Ennek napját pedig csak az Isten és a párul választandó férfi tudja.

Márpedig a szabad időbeosztásnál nincs nagyobb függetlenség. Ehhez képest pont az kapta a párkapcsolat mérföldkövéről való döntés lehetőségét, akitől nem kérdezik meg állásinterjún, hogy mikor akar gyerekeket és nem kell az esküvő után hónapokig tartó bürokratikus zarándoklatra indulnia, hogy minden papírján az új neve szerepeljen.

A nők meg addig reménykedhetnek, rágódhatnak, bizonytalankodhatnak, vagy félhetnek, hogy mi lesz, ha megkér, vagy, hogy mi lesz, ha nem. Amíg az élet minden más területén a saját maguk által kialakított rendszerben és ütemben folynak a dolgok, addig itt ki vannak szolgáltatva egy kény-kedvnek.

Egy kapcsolat persze kompromisszumokkal jár, mondhatnánk. Nade miféle kompromisszum az, ahol én legfeljebb ügyesen és okosan várhatok, esetleg célozgathatok, nyugtalankodhatok, neadjisten türelmetlenkedhetek, és vagy értem aggódnak, hogy besavanyodom és juszt se lesz férjem, vagy a férjjelöltért, hogy őt ijeszti el a hiszti. Annak a felismerésnek a szuperboldog, mellbevágó pillanatát, hogy valakinek kellek egész életére, el akar viselni, sőt szeretni akar, senkitől nem akarnám elvenni. Nem célom tehát a jelenségre feminista receptet adni, de a bizonytalanságban tartás igen termékeny táptalaja a párkapcsolati egyenlőtlenségnek és a függetlenség akadályozásának. Arról már nem is beszélve, hogy a sokáig húzódó bizonytalanságot lassan a kiégés váltja fel – akkor meg már lőttek bármiféle romantikának.”