A Fidesz-művek meghaladásáról

2013. augusztus 02. 11:42

A Fidesz-Magyarország félfeudális etatizmusból, kádári hagyományokból építkező világa nem 2010-ben vette kezdetét.

2013. augusztus 02. 11:42
Pétervári Zsolt
Élet és Irodalom

Az ősbűn

Véleményem szerint a Fidesz-Magyarország félfeudális etatizmusból, kádári hagyományokból, ortodox-vezérelvű civilizációs hatásokból építkező világa nem 2010-ben vette kezdetét. A ²/³-os győzelem mindössze a sokkal korábban kibontakozó negatív tendenciák előtt nyitotta meg Orbán és klientúrája előtt a »törvénygyár« korlátlan lehetőségekkel kecsegtető kapuit. 2010 legfeljebb a fordulat évének tekinthető, éppúgy, mint ’49 a kommunista párt hatalomátvétele szempontjából. Az ősbűnt a reális koncepció, kiérlelt modernizációs stratégia és koherens világkép nélküli, a világtörténelem ’89-’90-es villámgyors változásai folytán érthetően készületlen rendszerváltó elitek követték el. Az MDF és az SZDSZ vezérkara szándékával ellentétben – a mai (!) és még véletlenül sem a polgári Magyarország alapjait fektette le. A Fidesz-Magyarország nem 2010-ben vette kezdetét, hanem 1990-ben. Mindössze a legutóbbi kormányváltást követően rántotta le szemünkről a jogállamiság – e trendet jó ideje eltakaró – leplét a fülkeforradalmár elit. A tagadhatatlanul jó szándékú, de számos okból alkalmatlan rendszerváltó politikai osztály két megdöbbentő hibával alapozta meg napjaink közállapotait. Egyrészt a tulajdonviszonyok hibás kialakításával, másrészt az érett Kádár-éra gazdasági-állampárti-titkosszolgálati-közigazgatási felső vezetésének javát a demokratikus Magyarország elitjeinek sorába kooptáló konszenzuskereső politikájával. (…)

A hatalom informalitása

Az egymást váltó kormányok és a Fideszt kivéve rendre lecserélődő pártelitek paravánja mögött gigantikus pénztőke felett diszponáló hatalmi központok képződtek a rendszerváltozást követő két évtized folyamán. Az anonim centrum összetételében nem azonos a néhai Esterházy-birtokok kiterjedtségét felülmúló grandfarmok tulajdonosaival, a száz leggazdagabb mágnás sorában rendre feltűnő sok milliárddal rendelkező bankelnökkel, jobb- vagy baloldalinak gondolt pártközeli gyáriparosokkal. A felbecsülhetetlen informális hatalombefolyásoló potenciált birtokló kör a kétévnyi magyar GDP-vel megegyező – hazánkból származó – offshore-vagyon tulajdonosa, a 3000 milliárd forintra taksált olajszőkítési és borhamisítási profitok gazdája. Nyilvánvaló, hogy az ezen profittömegnek mindössze ezrelékeit tulajdonló – bár így is milliárdos vagyonra szert tevő – letartóztatott vagy maffiaháborúkban kiiktatott félanalfabéta végrehajtóemberek nem lehettek az éveken át üzemszerűen folytatott bűnszervezeti üzelmek kitalálói, mozgatói, engedélyeztetői. Ez az informalitásba burkolózó hatalom talán mélyrehatóbban befolyásolja közelmúltunk történelmét és pártrendszerét, mint azt a legmerészebb álmainkban gondolhatnánk.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 78 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
tóth mária
2013. augusztus 02. 15:25
Elképesztő, hogy egyesek milyen proli, vulgáris sítlusban írnak! Nem ciki nekik? Kitiltani őket, írjanak az ÉS-be.
Berecskereki
2013. augusztus 02. 14:57
"Az MDF és az SZDSZ vezérkara"? Talán Az MSZP és az SZDSZ vezérkara jöhet szóba, hiszen 90 után ők voltak akik közös ágyba feküdte. Az írásban a történt nagyon hasonlít ahhoz, amikor két prostituált beszélget, hogy hogyan lesz belük zárdaszűz.
jobban tejelő
2013. augusztus 02. 14:15
A jobbertahóknak bérletük van.
Agricola
2013. augusztus 02. 12:56
AzÉlet és Irodalom színvonaltalan propaganda újsággá hanyatlott és Pétervári Zsolt írásán is érzékelhetők a „Romlás Virágai” . Félfeudális etatizmusról fantáziál, miközben éppen az ellenkező irányba, az anarchia irányába fejlődtünk, hála az SZDSZ szerepének, akik 12 éven át kormányzati pozícióban voltak és zsarolni tudták nagy társukat az MSZP-t. Seres László a HVG-n nagyon jól definiálja a valódi neoliberalizmust: „A neoliberalizmust persze lehetne szimplán annak felfogni, ami valójában (egy olyan, neoklassszikusnak is nevezett gazdaságfilozófiai elképzelés, amely a gazdasági élet szabadságában, a deregulációban, a privatizációban, a szabad kereskedelemben éppúgy hisz, mint a saját szabályait, a joguralmat vaskézzel betartató, semleges államban),” A híres neoliberális Nobel díjas Milton Friedmantól vett idézet nagyon jól megvilágítja az állam szerepét: „Az állam szükséges, mint egy, a játékszabályokat meghatározó fórum, és mint a bíró, aki elmagyarázza a szabályokat, és megköveteli azok betartását.” De az arany középút a neoliberálisoknál sem valósulhatott meg kristálytisztán. Egyik neolliberális másként gondolkodik, mint a másik neoliberális! Ahogy a létező szocializmusban is beszéltek jobboldali és baloldali elhajlókról a neoliberálisoknak is voltak szélsőséges elhajlói, az anarchia irányában. A mi eszes eszdéeszeseink túlteljesítették az abnormát, überelték Milton Friedmant is, az állam elhalásáról, az „éjjeliőr Államról” ábrándoztak. Pétervári szerint: „ A tagadhatatlanul jó szándékú, de számos okból alkalmatlan rendszerváltó politikai osztály két megdöbbentő hibával alapozta meg napjaink közállapotait. Egyrészt a tulajdonviszonyok hibás kialakításával, másrészt az érett Kádár-éra gazdasági-állampárti-titkosszolgálati-közigazgatási felső vezetésének javát a demokratikus Magyarország elitjeinek sorába kooptáló konszenzuskereső politikájával. (…)” Egyáltalán nem jószándékú volt az SZDSZ anarchista politikája, az állam elhalása irányában. Éppen hogy ez teremtette meg a zavarosban halászás lehetőségét, a gyors meggazdagodás lehetőségét sokak számára.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!