Mi a baj a szárszói találkozóval?

„A végtelenségig kizsigerelt, megalázott és megfélemlített közmunkásoktól és rokkantnyugdíjasoktól hogyan lehetne elvárni, hogy hangot adjanak politikai véleményüknek? De még ha bátorságuk van is hozzá, milyen csatornákon tehetnék ezt meg? Mert Szárszóra biztosan nem hívták el őket. Ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy ma Magyarországon az alacsony jövedelmű emberek nem írnak cikkeket a politikai lapokba, nem szólalnak fel politikai rendezvényeken, és nyilvánvalóan nem válik belőlük parlamenti politikus (ha esetleg helyi képviselőségig viszi valaki munkás háttérrel, annak öltözködése, beszédmódja előbb-utóbb biztosan köznevetség tárgya lesz). Mindehhez hiányzik az anyagi, kulturális, és főként a társadalmi-kapcsolati tőkéjük.

Nem nevezheti magát baloldali demokratának az, aki ezekkel a problémákkal nem foglalkozik. Nem attól lesz egy értelmiségi baloldali, hogy a Népszabadságot olvassa, hanem attól, hogy az értelmiségi léttel járó előnyöket és erőforrásokat arra használja fel, hogy ezeken az antidemokratikus helyzeteken és folyamatokon változtasson. Ez következik ugyanis a baloldali hitvallásból.”