Az erő forrása

2012. július 31. 07:23

Hol találhatnánk jobb példaképet Ungvárinál, aki az elveszített döntő után bocsánatot kért a magyar szurkolóktól?

2012. július 31. 07:23
Mező Gábor
Mező Gábor
Magyar Hírlap

„Hiszen hol találhatnánk jobb példaképet Ungvárinál, aki az elveszített döntő után bocsánatot kért a magyar szurkolóktól? Vagy a mindössze huszonkét éves Szilágyinál, aki neves elődjei után ismét bebizonyította, hogy magyar sportoló is lehet mentálisan megingathatatlan? Kizárták a külvilágot, csak magukra és az ellenfeleikre figyeltek, nem törődtek a sportági szövetségekben zajló hatalmi harcokkal, a magas elvárásokkal, a fáradtsággal, a sérülésekkel vagy a korábbi vereségekkel. Tették a dolgukat, valahogy úgy, ahogyan több millió magyar, aki nem adja fel, nem menekül idegen földre vagy az ital, a bódulat karjaiba. Akik felkelnek hatkor, bemennek dolgozni, mások helyett izzadni, akkor is, ha a jó helyen üldögélők többször egymás után szétlopták az országot, akkor is, ha sokak szerint nincs jövőnk, nincs más lehetőség, mint Nyugatra menekülni.

Hinnünk kell abban, hogy létezik másik út. És ez nem holmi dagályos szónoklat. Mind erőt meríthetünk a New York vagy London helyett Budapesten, az ELTE-n tanuló Szilágyi önbizalmából, rendíthetetlen nyugalmából, ahogyan fejben és a páston szépen sorban megverte a kínai, a német, az orosz, majd az olasz riválisát. Elleshetjük a szerénységet, a példamutató hozzáállást a döntőbeli vereségét elegánsan viselő Ungváritól. Vagy éppen a földöntúli örömöt, egy bronzérem csodálatos értékét a tatabányai Csernoviczkitől. Tartást, azt, hogy magyarként, itthon edzve, dolgozva, tanulva, élve is lehet nagyot alkotni.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 4 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
drieno
2012. július 31. 10:12
ugyanakkor meg vannak fura dolgok is pl az úszás erőszámaiban (gyors, hát, pillangó) elképesztő fejlődés történt, pl a kínai kislány utolsó 50 métere gyorsabb volt lochte utolsó 50 méterénél, a doppingban kevésbé járatos magyarok mellett elment a világ (hosszú, cseh) a technikára jobban építő mellúszásban gyurta versenyben maradt akik eddig vereséget szenvedtek (nem ideértve a vízilabdacsapat szégyenletes teljesítményét a szerbek ellen, úgy nézett ki, mintha egy "szerb válogatott-szécsi zoltán" meccset látnék), emelt fővel távozhatnak, csak azt mondhatom - láttam, hogy mindent megtettek, a jobbtól meg ki lehet kapni, ez a sporthoz hozzátartozik - sosem tudjuk meg, hogy ungvári egyáltalán döntőbe jutott volna-e, ha a felkészülése során minden összejön, stb - de köszönjük azt a sportemberi tartást, ahogy végigcsinálta a felkészülést, és végigküzdötte a versenyt!! a kézisek is hatalmasat küzdöttek a dánok ellen, az asztaliteniszezőink is megharcoltak, az úszóink is küzdenek még, bár esélye éremre csak gyurtának van, a többi számot a dopping elviszi, ez most már egyértelmű köszönjük a helytállást, hajrá magyarok!!!!
parafin
2012. július 31. 09:58
"Elegánsan viselő" ?
Zokni
2012. július 31. 09:55
Igen. A sport feladata ez a néplélek számára. Persze egy olyan nép lelkére, mely eleve nem bízik magában... De inkább fordítva gondolom: a nagy öntudat sportsikereket támaszthat. De még ez sem kizárólagos: a szocialista országok hatalmas sporteredményei - köztük a mieink is - politikai akaratból is keletkeztek. Ezért csak nézzük, és örüljünk, ha valaki veszít, de jól csinálja azt is. Hátha sikerül legközelebb. A példaképeket meg hagyjuk inkább a szobrok talapzatán... (És ne tegyük őket 40 évente rács mögé...)
kjkj945
2012. július 31. 08:09
Nincsenek elszállva, mint a focisták akik ki sem jutottak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!