A Balaton 75-ös cirkálóflottája, avagy a szeles fivérek

„A »család« története majdhogynem a legendák ködébe burkolózik, sok benne a kérdéses elem. Egyáltalán: kinek jut eszébe egy vesztésre álló háború vége felé ilyen méretes vitorlást (vitorlásokat) építeni? Ki gondolhatta, hogy azzal, majd nyugodtan vitorlázhat, mintha mi sem történt volna, amikor jönnek a szovjetek? E hajók megálmodója vagy az örök optimisták bálványa volt, vagy látnok, hisz tudjuk: hajózni márpedig mindig kell, de hogy vitorlázni? Igen, egy ilyen, egy ekkora vitorlás megbabonázza az emberfiát, legyen az bár a régi uralkodó osztályt és passzióit lesajnáló kommunista, aki épphogy csak most tanulja a halkés helyét a régi urak asztalánál.

Az 1944-ben elsőnek megépült, Nemere II.-őt (amely csodás módon mai napig a Kékszalag csúcstartója), a Big Boy követte 47-ben (ma Sirocco néven fut, de »Győzelem«-ként is ismert volt), majd a triumvirátus utolsó tagjaként 49-re megépült a Lillafüred is. Utóbbi jellegében már valamelyest idomult a korszellemhez: 30 főt befogadó sétavitorlássá avanzsált időközben. Fedélzetén a párttal és a nép vezető beosztású fiaival hajózott, vidám úttörők part menti integetése közepette. A három fivért (mert egy ekkora árbocos valamit csak hímneműnek tekinthetünk) bármikor, bárhol is tűnjenek fel a csillogó víztükrön, messziről is megismerhetjük külalakjuk, méretük és vitorlázatuk alapján. E jegyeikben nagyjából azonos 75-ös cirkálok egyenként 5 tonnás ólom tőkesúllyal és 70 négyzetméter feletti vitorlákkal siklanak, csoda e ha, igencsak utolérhetetlenül? A csúcstartó Nemere II. ötször nyerte el a Kékszalagot!”