A mi faszunkkal a csalánt, avagy hobbirádiót 150 millából

„Az EstFm-nek összesen kétszer örültem. Egyszer, amikor elnyertük a frekvenciát, és másodjára akkor, amikor hozzávetőlegesen 150.000.000 forint elégetése után végre megszabadultunk tőle és 0 forintért plussz tartozásátvállalásért megvették a Rádó Cafésok.

Utólag kielemezve az EstFm jelenséget, egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy egy halva született ötleten alapult. Rossz volt az üzleti modell. Másképp szólva, szar ötlet volt, szarul kivitelezve. Ezt bizonyítja, hogy a felfokozott várakozásoknak, a szokatlanul merész, nagyon erős indulókampánynak köszönhetően, induláskor magas hallgatószám rövid időn belül megállíthatatlanul csökkenni kezdett. Majd beállt egy olyan alacsony szintre, ami kereskedelmileg már eladhatatlanná tette a dolgot. (...)

Valószínűleg nem is kaptuk volna meg a frekit, ha nincs az 50-50. Ez politika volt. Az akkori, első Fidesz-kormány aktuális médiabotrányai idején, a hatóságnak nagyon jól jött, hogy van végre egy vállalható pályázó, akivel takarózhat. EstFm rádió, 50% kultúra, 50% zene. Hát nem remek?!

A tulajdonosi kör két részből állt: voltak Erdélyi Zsolték, az akkori Edison reklmügynökség tulajdonosai, akik hozták az alapötletet, és a frekvencia ígéretét. (Jellemző, hogy végül ez sem sikerült teljesen. Az akkori Pesti Est ügyvezetővel, Hanák Tamással személyesen mentem lobbizni az ORTT akkori MDF-es és SZDSZ-es tagjaihoz. Gyanakodva néztek ránk, de aztán megnyugodtak, amikor látták, hogy tényleg annyira elkötelezett hülyék vagyunk, hogy képesek vagyunk belevágni egy kulturális rádióba. Kenőpénzt nem kértek, igaz nem is adtunk volna. Azt gondoltuk, ha nyerünk, nyerjünk saját jogon). Supermen ezen túl ragaszkodott ahhoz, hogy a rádió arculatát ők alakíthassák ki és ők is működtethessék azt. A Pesti Est oldal feladata a pénz belapátolásán túl az volt, hogy a kulturális tartalomhoz biztosítsa a programadatbázist, és a kiterjedt reklámpiaci kapcsolatrendszerére építve végezni próbálja a reklámértékesítést.”