Téli hangulatok - egykoron

„Pattog, néha reccsen a Balaton jege, aztán hirtelen csend áll be. Az a furcsa, hogy nem csobog, hullámzik, hanem szinte teljes egészében jégtakaró borítja. A szél sem fúj, a nap szikrázik. A tó körüli élet megélénkül. Kis társaságok verődnek össze a csendesebb, simább, szép jegű partszakaszokon, s felednek mindent, ami most az embert nyugtalanítja.

Vajon így volt-e mindez a múlt században is? A téli Balaton nyújtott-e örömöket, szórakozást? Természetesen akkor is sok függött a jégtakarótól, de az 1884-ben alapított Balatoni Szövetség már felfigyelt a téli sportokra, s Balaton című lapjának 1912-es cikkében sok érdekességet találunk a téli balatoni életről. Többek között azt a kezdeményezést, hogy a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség tagjai és egyes műkedvelő korcsolyázók túrát tettek a tavon: »Indulási útjuk Balatonföldvár volt és innét Balatonfüredre korcsolyáztak. A hirtelen beállott erős havazás miatt azonban csak Badacsonyig mehettek, ahonnét azután Boglárra kerültek át. A 70 kilométer utat 4 óra alatt tették meg. Balatonföldvárra a fővárosiak számosan rándultak ki, míg Balatonfüreden és Keszthelyen inkább a helyi közönség gyakorolta nagy kedvvel és kitartással a korcsolyázást és a különleges téli balatoni közlekedési eszközt, a fakutyázást. A vitorlás szánkózásra a nagyobbrészt csendes időben nemigen volt megfelelő alkalom.« (...)

A téli Balaton is kellemes kikapcsolódást nyújt, akár csak pár órára. A 21. század emberének egyébként is sokat segítene, ha visszatalálna a természethez. Ha kiszakadna otthonából, gondjaiból, és tiszta fejjel, megújult lélekkel vetné újból bele magát a hétközna­pokba. Ehhez oly kevés szükséges, akár egy séta a téli Balaton mellett segíthet.

Tegyenek egy próbát!”