A racionalitás peremén, avagy Isten vs. űrkalózok: első menet

„És itt térünk vissza a Scarhoz, és Varga Beához. A Szivárgó sötétség szériáról ő maga is azt mondja, hogy első betöltője egy piaci résnek. Olyan olvasókhoz jut el általa fantasztikus irodalom, akik eddig nem, vagy nagyon ritkán olvasnak ilyet, és ez remek dolog! Bár a Scar-ban nincsenek nagy fizikai elmélkedések, sem evolúciós magyarázata annak, miként fejlődtek a mentálok, hol, miként, és mikor váltak el az emberiségtől, hogy külön utakon járva végül megugorják az emberi lét állapotát,ám ettől még rendkívül szórakoztató és elgondolkodtató regény. És ezen a ponton kell kiemelni, hogy a szórakoztatás mellett bizony társadalmi, sőt, pszichológiai kérdésekkel is foglalkozik a szereplők mozgatásán keresztül, amivel ismét csak többé teszi Bea ezt a könyvet űrhajók, űrcsaták, űrkalózok és űrminden gyűjteményénél.

Sokan kifogásolták, hogy a történet második felétől erősebben is jelen lévő két Entitás miatt rossz a regény műfaji besorolása, azaz hogy ez nem sci-fi, hanem bizony sci-fi elemeket használó fantasy. Olvasás közben nekem ugyan nem tűnt fel, de most, pár nappal a szöveg befejezése után valóban igazat kell adnom azoknak, akik így érvelnek. Mintha csak szimbólumokkal lenne teli a történet, a nyilvánvalóktól kezdve (kivetített holokereszt) egészen az apróságokig, mint a mentál tanácsosok energiaelnyelő köpenye. Utóbbinál igen gyorsan asszociálhatunk a mesebeli varázslókra, akik hallják mások gondolatát (a mentális térben beszélgetnek közben), gyakorlatilag kézrátéttel gyógyítanak (ahogy Don teszi az állatokkal), eltűnnek és előbukkannak a semmiből (teleportálnak), csuklyás köpenyt hordanak. Mindannyian a Galaktikus Birodalom császárának szolgálatában állnak, bár ennél a »szövetséges« azért árnyaltabb fogalom, és le kell győzniük a Gonoszt, amely harcban az elnyomott Isten van segítségükre. A Jób feleségéről való éneklés, a keresztény csempészhajók és egy különleges, zárt elméjű kiválasztott (Scar) ehhez csak eszközök.”