A bebocsátási kvótarendszer és a beszélő pénzszerszámok világa vár ránk

Nyitókép: Anke Waelischmiller / SVEN SIMON / SVEN SIMON / dpa Picture-Alliance

„A minap elfogadott európai migrációs paktumról sok helyütt értekeztek, arról viszont nem nagyon beszél senki, hogy nyugati nyomásra a kontinensen 1815 óta újra afrikaiakkal kereskednek. Pedig jobbára erről szól az egész: megint emberekből csinálnak pénzt, a kereskedelem mellé meg intézményrendszert is építenek, ahonnan szintén lehet szivattyúzni. Ennyire változtak meg.

Kicsit több mint 200 évig bírtuk Európában transzatlanti rabszolgakereskedelem nélkül. Oké, némileg leegyszerűsítettem és torzítottam, hiszen ma nem az USA-ba meg Spanyol-Amerika cukornád- és dohányültetvényeire szállítjuk az afrikai emberárut, hanem ide, Európába hozzuk őket, másodrangú proletárnak. Illetve Európában már korábban betiltották a rabszolgaság intézményét. Dániában, amely akkor is Nyugat-Európa erkölcsi világítótornya volt, már 1792-ben sem kereskedtek emberekkel. Fontos részlet, hogy a felvilágosodás csak boostolta a keresztényi megfontolásokból táplálkozó, humanitárius alapon álló ellenkezést a rabszolgasággal szemben, a XXI. század Európájában ezek hiánycikkek. Se kereszténység, se emberközpontúság, a felvilágosodásból meg töredékek maradtak kommunista apokrifek formájában. Ezért ugrottak vissza fejben évszázadokat derék nyugati embertársaink, és kereskednek újra arabusokkal meg szerecsenekkel.

Persze próbálják valami emberijogista és álhumánus paravánnak kitakarni a rideg valóságot, ami viszont arra mutat, hogy a kibocsátási kvótakereskedelemhez hasonló rendszert építenek, bebocsátási kvótakereskedelmet. Hogy mennyi széndioxidot szortyinthat egy-egy nemzetállam a levegőbe, az attól függ, mekkora az ország, mennyire erős a gazdasága, hányan lakják. A többiért meg pénzt adnak, vagy ha kevesebb fosszilist égetnek, mint tehetnék, akkor pénzt kapnak. Csodálatosan részletes, ugyanakkor teljesen értelmetlen rendszer, de legalább nem emberek a tárgyai az alkuknak, hanem a kortárs hisztériafizika első számú ellensége. És a lényege, hogy a környezetünket semmivel sem terheljük kevésbé, de legalább egy csomó olyan pénzember keres rajta rengeteget, akik semmivel nem járulnak hozzá a kontinens gazdaságához.”