Megálljt kell parancsolni a techóriásoknak – Péterfalvi Attila a Mandinernek

Genda Noémi interjúja

Hamarosan törvényjavaslatot nyújt be Varga Judit igazságügyi miniszter az Országgyűlés elé a közösségi oldalak szabályozására. Cenzúratörvény készül?

Éppen ellenkezőleg. Fellépünk a cenzúra ellen.

Hogyan?

Ha elfogadjuk evidenciaként, hogy a saját közösségi oldalam és az azon megjelenő véleményem személyes adat, felmerül a kérdés, hogy bűncselekmények esetén – mint a pedofília, terrorizmusra való felhívás –  kinek a hatásköre azt törölni.

Kinek is?

Magyarországon az alaptörvény kimondja, hogy a személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő jog érvényesülését egy sarkalatos törvénnyel létrehozott hatóság felügyeli. Ezért az adatvédelmi hatóság ebből a folyamatból nyilván nem hagyható ki, de ahogy ma is el lehet menni a véleménynyilvánítás szabadsága kapcsán közvetlenül bírósághoz, úgy a bírói utat is meg kell nyitni. Fontosnak tartom ugyanakkor hangsúlyozni, hogy sem az Európai Unióban, sem más fórumon

még a közérdekű adatok vonatkozásában sem.

Mondana speciális példát a nemzeti szabályozásunkból?

Gondoljunk mondjuk arra, egy nyugat-európai országban nem is értik, hogy Magyarországon a kommunista és a náci önkényuralmi jelképek között a jog nem tesz különbséget. A vörös csillag nyilván azért nem elfogadott hazánkban, mert itt volt egy kommunista diktatúra. Vagy vessünk fel egy másik speciális kérdést! A magyar nyelvet tizenegynéhány millióan beszéljük a világon, nem úgy, mint az angolt, amit a fél világ ért. Mégis milyen alapon cenzúrázza bizonytalan eredetű algoritmusokkal és kétséges jogorvoslati lehetőséggel egy külföldi, amerikai techcég a magyar tartalmakat? Ezzel a gyakorlattal egy szuverén ország alkotmányos gyakorlatába avatkozik be.

Ezt hogyan lehetne orvosolni?

Ebből az következik, hogy a nemzeti szabályozás éppen hogy nem a cenzúrát, hanem a nyilvánosságot erősítené. Megtiltaná, hogy valaki önkényesen cenzúrázzon. Valamint a GDPR (General Data Protection Regulation – Általános Adatvédelmi Szabályozás) is felhatalmazza a tagállamokat a jogalkotásra. Tehát ez nyilván egy politikai csúsztatás az ellenzék-, és a magukat „függetlennek” mondó civilszervezetek oldaláról.

Egy olyan alkotmányos alapjog, mint az adatvédelemhez való jog, társadalmi minimum kellene, hogy legyen, amiben mindenki egyetért. Hogyan lett belőle mégis megosztó politikai kérdés?

Nagy probléma, hogy ellentétben számos európai országgal, a magyar politikai kultúrából hiányzik az egyetértés,

A jövőt illetően ez nagyon rossz tendencia. Az életben nincs olyan terület, melyet ne érintene valamennyire az adatvédelem kérdése. A kormányzást sem lehet elképzelni személyes adatok kezelése nélkül. Jó lenne tehát, ha legalább ebben egyetértés születne.

Ön már tavaly is ajánlotta a közösségi oldalak szabályozását.

Az adatvédelmi hatóság ebből a szempontból nem készített konkrét ajánlást törvényalkotásra. A kérdés nagyon összetett, ennek a szabályozásnak több lába is lehet. Én most a véleménynyilvánítás szabadságával arra a lábára utaltam, ami nem kérdőjelezhető meg. A többi pillére, az adózási kérdésektől kezdve a versenyjogi vagy fogyasztóvédelmi szabályokig, rengeteg kérdést vethet még fel.

Milyen problémák vannak még a techcégekkel kapcsolatban?

Már említettem a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását. Legalább ennyire fontos az álhírterjesztés kérdése, aminek megfékezéséhez valamilyen szintű „cenzúra” jelentene megvalósítható jogi eszközt. Gondoljunk arra, hogy

Akár még választásokat is eldönthet. Az is kérdés, hogy ezek az álhírek honnét érkeznek, a világ melyik pontjáról.

Álhír vagy szólásszabadság – ki döntene erről?

Ha ezt szabályozni szeretnénk, olyan szervnek vagy testületnek kellene dönteni az álhírek sorsáról, ami csak széles társadalmi és politikai egyetértéssel jöhet létre. Ahogy azt korábban érintettük, én ma ennek nem látom lehetőségét, ezért egy ilyen szabályozást sem tartok kivitelezhetőnek a közeljövőben. Ami viszont ennél is nagyobb probléma a közösségi oldalak kapcsán, az az, hogy jogellenesen biztosítanak hozzáférést a felhasználók adataihoz, vagy esetleg maguk adják át őket. Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg a Cambridge Analytica botrányáról szóló filmet, mert akkor tudni fogja, miről van szó.

Miről?

Az egyes felhasználók tevékenységéből személyiség profilt állítanak össze. Ezek segítségével olyan célzott üzeneteket küldenek, amik a pszichés meggyőzés eszközeivel jelentősen befolyásolják a szavazói hajlandóságot vagy, hogy kire adják a voksot. Előfordulhat az is, hogy arra buzdítják a kritikus tömeget, hogy menjen ki az utcára és randalírozzon, vagy bármilyen más tevékenységet folytasson. ami a demokratikus állami működés megzavarására, megdöntésére irányul.

Egyfajta fegyver az emberek motiválására. Ez legalább olyan probléma a techcégek illetve a mögöttük álló különböző gazdasági, politikai érdekcsoportok oldaláról, mint mondjuk az állampolgárok állami ellenőrzése a kínai pontrendszer esetében. Nagyon rossz irány felé haladunk, és nem tudom, hogy hogyan lehetne megálljt parancsolni.

Legyőzni vagy meggyőzni kell a techóriásokat?

Meggyőzni, de ha kell, akkor kényszerrel – nyilván jogi eszközökkel – megakadályozni, hogy átjátszhassák az érdekcsoportok részére a felhasználók adatait. Mert ezen ügyletek mögött mindig valamilyen érdekcsoport áll. „Jó” esetben gazdasági, rosszabb esetben politikai.

Nézzünk egy konkrét javaslatot: Mathias Döpfner, az Axel Springer kiadó vezérigazgatója azt javasolja, hogy a törvényhozónak meg kell tiltania a felhasználók adatainak tárolását. Ön mit gondol erről?

A felhasználók a profiljukon, oldalaikon rendkívül sok személyes adatot tárolnak: szöveget és fényképet, videókat. Az a kérdés, hogy a tilalom mire vonatkozna, nyilvánvalóan az előbbiek nem tartozhatnak ebbe a körbe, mert ez esetben az egész közösségi médiának nem lenne értelme. A javaslat tulajdonképpen „fizikai” megoldás lenne, de ezzel az erővel akár a konnektorból is kihúzhatnánk a dugót.

Újabb kilenc évig tölti be az adatvédelmi hatóság elnöki tisztségét. Mit szól ahhoz, hogy egyes, zömmel ellenzéki vélemények szerint az intézmény nem elég független?

Megalapozatlan politikai puffogtatásnak tartom őket, ami roppant veszélyes, mert megingatja az intézményekbe vetett társadalmi bizalmat. A hatóság megalakulásakor valóban volt egy vita, mert a korábbi adatvédelmi biztos mandátuma a felénél megszűnt. Az ügy viszont rendeződött, és az autonómiánkkal kapcsolatban semmilyen kérdés nem merült fel azóta sem. Ha a GDPR rendelkezéseiből indulunk ki, akkor akár a kormány is kinevezhetné a vezetőt, ha maga az intézmény független. A NAIH-nál mind a személyi-, intézményi-, szakmai- vagy pénzügyi függetlenség biztosított, meggyőződésem, hogy az egyik legfüggetlenebb hatóság. Nézzük meg a szakmai teljesítményt: nincs olyan hatósági határozatunk, amely ne állta volna ki az igazságszolgáltatás próbáját. Mindig igazolni tudtuk, hogy döntéseink a GDPR-en alapulnak. Az elnöki mandátum nem véletlenül nyúlik át az országgyűlési ciklusokon, a működés nem kötődik pártokhoz vagy kormányokhoz. Az ilyen vádaknak nincs realitásuk.

Együttműködésben az MCC Média Iskolájával

Fotók: Ficsor Márton