„Mára alighanem egy olyan korszakba értünk, amelyben az ideológiailag semleges állam mellett szabadon fejtheti ki tevékenységét az ideológiailag elkötelezett multinacionális vállalat. Másfelől azonban a szabadságot szerető emberek aligha örülnek jobban, ha szabadságukat vállalatok korlátozzák, nem pedig az egyház vagy az állam.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye tizedik cikkének első bekezdése szerint: »Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a véleményalkotás szabadságát és az információk, eszmék megismerésének és közlésének szabadságát országhatárokra tekintet nélkül és anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozhasson.« Mi van azonban akkor, ha a szabad véleménynyilvánításba egy multinacionális vállalat avatkozik be? Egy olyan cég, amelynek nem csupán általános szerződési feltétele van, de »hitvallása« is?
A véleménynyilvánítás szabadságát az egyezmény általánosan deklarálja, az a körülmény pedig, hogy csupán a hatósági beavatkozást mint történetileg a legvalószínűbb irányból történő beavatkozást említi, távolról sem jelenti, hogy a civil-üzleti beavatkozást bárkinek el kell tűrnie véleménynyilvánításával szemben. Az egyezmény tizedik cikkének második bekezdése kimondja: »E kötelezettségekkel és felelősséggel együtt járó szabadságok gyakorlása a törvényben meghatározott, olyan alakszerűségeknek, feltételeknek, korlátozásoknak vagy szankcióknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a területi sértetlenség, a közbiztonság, a zavargás vagy bűnözés megelőzése, a közegészség vagy az erkölcsök védelme, mások jó hírneve vagy jogai védelme, a bizalmas értesülés közlésének megakadályozása vagy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása céljából.« Ha tehát egy multinacionális cég szankcionál egy véleménynyilvánítást, ez esetben is vizsgálni szükséges, hogy szankciója összhangban állt-e az Emberi Jogok Európai Egyezménye tizedik cikkének második bekezdésével.
Az egyezmény tizenharmadik cikke egyébként világossá teszi, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása vagy a véleménynyilvánítás szankcionálása esetén attól függetlenül van helye jogorvoslatnak, hogy a jogsértést állami vagy civil-üzleti szervezet követte-e el. Amint az egyezmény tizenharmadik cikke kimondja: »Bárkinek, akinek a jelen Egyezményben meghatározott jogait és szabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóság előtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje az esetben is, ha e jogokat hivatalos minőségben eljáró személyek sértették meg.« Tehát nem kizárólag abban az esetben van lehetőség jogorvoslatra, ha a jogsértő fél hatóság. Az Egyezmény a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerülése esetére lehetővé teszi, hogy a sérelmet szenvedett fél az Emberi Jogok Európai Bíróságához forduljon. Véleményének, végső soron önazonosságának védelme érdekében.”