Thaiföld választott: van-e kiút a katonai diktatúrából?
2023. május 18. 07:32
A Thaiföldet lassan egy évtizede uraló hadsereg engedélyezte a parlamenti választást – amit nagy többséggel megnyertek a junta-ellenes erők. De lesz ebből békés rendszerváltás az ázsiai királyságban?
2023. május 18. 07:32
p
1
1
4
Mentés
Thaiföld egzotikus ország – a szó legjobb értelmében is. Egy saját identitással és gazdag kultúrával rendelkező, ősi ország, amely azon nagyon kevés Európán kívüli állam közé tartozik bolygónkon, amit a történelem folyamán nem gyarmatosított egyik európai nagyhatalom se.
Thaiföld nem kispályás játékos a régióban és a világgazdaságban sem,
a ma 70 milliós népességű ország nemzeti összterméke a magyarnak közel háromszorosa; az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt összterméke pedig a hazainak mintegy a fele, nagyjából egy szinten állva Kínával, ami kiemelkedő teljesítmény az ázsiai térségben.
A délkelet-ázsiai ország államformája monarchia – papíron alkotmányos, a gyakorlatban viszont még mindig komoly hatalma van a királynak, és a nyilvánosságban kritizálhatatlannak számít X. Ráma, saját nevén Vajiralongkorn. A thai uralkodó nem veti meg az evilági örömöket – korábban hír volt, hogy a Covid-járvány kezdetekor úgy döntött, a karanténkorszakot inkább a bajorországi Garmisch-Partenkirchenben bekkeli ki, az alpesi üdülőhelyen kibérelve egy egész szállodát magának és az udvartartásának, köztük a mintegy 20 „társalkodónőjének” is. Ez és a király egyéb uralkodói szokásai akár kritika tárgyai is lehetnének Thaiföldön – ámde nem azok, mert a tágan értelmezett felségsértésért börtön jár az ázsiai országban.
A király amúgy ráér királykodni,
a politikai vezetést – és a piszkos munkát – elvégzi a thai hadsereg,
ami immár kilenc éve birtokolja a hatalmat az országban. 2014 májusában történt ugyanis, hogy Prayut Chan-o-cha tábornok vezetésével a hadsereg megdöntötte az akkori ügyvezető kormány uralmát, miközben az országot már fél éve politikai válság uralta. Ezt megelőzően már évek óta zajlott a folyamatos konfliktus a civil kormányzatok és a hadsereg között, amit a fegyveresek végül egy katonai puccsal vittek dűlőre.
Az ország addigra már túl volt Thaksin Shinawatra 2001 és 2006 közötti kormányzásán: Thaksin vagyonos üzletemberből lett a demokratikus Thaiföld nagy hatalmú vezetője, aki közigazgatási reformot vezetett be, valamint keynesiánus, állami beavatkozásokon is alapuló gazdaságpolitikával lendítette elő Thaiföld gazdaságát, másrészt kíméletlen harcot hirdetett a drogvilág ellen, Thaiföldet pedig regionális vezető pozícióba kezdte hozni. A hadsereg viszont ellenlábasa lett Thaksinnak, és végül főleg korrupciós vádak miatt megindult a szervezkedés uralma ellen. Thaksin már hosszú ideje száműzetésben él – vannak hírek arról, hogy Dubajban él luxus körülmények között –, a katonai diktatúra bírósága pedig távollétében börtönbüntetésre ítélte őt.
A civil politikai erők és a hadsereg között másfél évtizedes küzdelem kezdődött
– ami mind a mai napig tart, és a napokban a katonai junta kilencéves uralmáról mondtak ítéletet a választók.
Az elmúlt években a katonai diktatúra maga próbált új kereteket szabni a thai államrendnek – hadsereghez illő eszközökkel. 2016-ban megfogalmaztak egy új alkotmányt, amit népszavazásra is bocsátottak –
igaz, az alkotmánytervezet kritikáját betiltották.
2019-ben általános választást is tartottak az országban – igaz, úgy, hogy a felsőházba kizárólag a junta jelölhetett tagokat, a választókörzeteket az utolsó pillanatban átrajzolták, a junta-párti erők pedig Prayut tábornokot választották újjá miniszterelnöknek úgy is, hogy nem az ő pártja nyerte a választást.
A katonai diktatúra ellen rendre fellángoltak a tiltakozások: 2020 és 2021 folyamán is tömeges tüntetések zajlottak Thaiföldön, amiket sok esetben keményen letörtek a biztonsági erők.
2023-ban viszont eljött egy ideje egy újabb választásnak: a kampányt botrányok és váratlan húzások színesítették, de május 14-én végül tényleg sor került a voksolásra.
A választás előtt már egyértelmű volt, hogy a katonai juntával szemben álló erők fognak győzni: a két legnagyobb párt a Pheu Thai, a Thaksin politikusdinasztia mozgalma; valamint újabb erőként a Phak Kao Klai, a Haladás párt lett, ami progresszív és szociáldemokrata erőként határozza meg önmagát.
És a Haladás párt – általános meglepetésre – meg is nyerte a választást,
besöpörve a több mint tízmilliós főváros, Bangkok támogatását, valamint Thaiföld központi régióinak szavazatait is. A Thaksin-párt csak az ország távolabbi, keleti részein tudott győzni, az eddig uralkodó hadsereg pártja, az Egyesült Thai Nemzet Pártja pedig csak távoli harmadikként tudott befutni.
A thai emberek tehát választottak: kilenc év katonai kormányzás után a két junta-ellenes politikai erőt juttatták nagy fölénnyel a parlamentbe.
De innentől sima ügy lenne Thaiföld puha visszatérése a képviseleti demokráciába? Nos, nem.
A két nagy pártnak először is egyetértésre kellene jutnia, s akár koalíciót is kellene kötnie, hogy stabil parlamenti többség alakuljon ki egy új kormányzatuk mögött, és ez nem magától értetődő. Már csak azért sem, mert a meglévő nézeteltéréseik mellett a kormányalakításhoz szükséges parlamenti többséget úgy kell érteni, hogy abba beleszámolják a Szenátust is – aminek tagságát, mint írtuk, egyenesen a katonai junta jelölte ki. Négy éve Prayut tábornok még ennek a segítségével tudott miniszterelnökké válni úgy is, hogy egyébként a Thaksin-párt kapta a legtöbb szavazatot az akkori voksoláson.
A kormányváltást és a demokratikus átmenetet pedig nem segíti, hanem szinte nehezíti az, hogy a Haladás párt átfogó reformokat szeretne véghez vinni, kihúzva a talajt az ország konzervatív elitje és intézményeik alól – még a szinte érinthetetlen királyságot, s persze magát a hadsereget is megreformálnák. Ennek fényében borítékolható, hogy az ország hatalomban ülő elitje, a radikális reformokkal nem szimpatizáló intézmények mindent meg fognak tenni azért, hogy a progresszívek elképzelései ne tudjanak megvalósulni.
A választás eredményei viszont ország-világ előtt ismertek: a thai emberek a változásra szavaztak. A voksolás után tehát többszörös patthelyzet is kialakulhat: több évnyi elkeseredett tüntetéshullám után, egy lezajlott választás eredményeinek ismeretében
a hadsereg nem tudna könnyedén, súlyos áldozatok és újabb válságok generálása nélkül még egy puccsot rendezni.
A Haladás pártnak és a többi ellenzéki erőnek viszont működőképes megoldásokat kell találnia az előttük álló kihívásokra – első körben a parlamenti többség megszerzésére. A Pita Limjaroenrat által vezetett progresszívek most azt közölték, szövetséget fognak kötni a többi négy ellenzéki párttal a többség biztosítása érdekében. Innentől két hónap áll rendelkezésre ahhoz, hogy a parlament két háza megválasszon egy új miniszterelnököt.
Hogy ebben végül az elégedetlen választók vagy a választás eredményével szintén elégedetlen hadsereg fogja-e kimondani a végső szót, azt hamarosan meglátjuk.
Nyitóképen: Limjaroenrat, a Haladás vezére ünnepel támogatói között Bangkokban (fotó: Valeria Mongelli / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP)
Reménykeltő fejlesztések indultak Marosvásárhelyen, ha döcögve is: Soós Zoltán polgármesternek és csapatának nagy ellenállást kellett leküzdenie a frontvárosban. Most újra választás közeleg, amelyen indul a korábbi városvezető, Dorin Florea is.
Egyetlen pártkommüniké, poszt vagy publicisztika olvasója sem gondolhatja, hogy személyes nyomorúságának okozója egy konkrét politikus. Kohán Mátyás írása.
Jelenléte betöltötte az egész teret, és megtelének mindnyájan a Magyar Péter iránti hamis szeretettel és reménységgel, holott azt sem tudják vala, kicsoda.
Matús Sutaj Estok úgy fogalmazott, hogy az egyik verzió szerint a bűncselekmény hátterében „bizonyos emberek csoportja” állhat, amelynek tagjai „egymást bátorították, illetve támogatták e bűncselekmény elkövetésében”.
p
2
0
13
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 4 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Valandil
2023. május 18. 07:57
Eléggé szar helyzet volt: katonai junta az egyik oldalon, "demokratikus" (USAID szponzorált) erők a másik oldalon.