Nemes Nagy Ágnes 100 éve született

2022. január 03. 09:52

A magyar irodalom eredeti hangvételű, nagy hatású költője 1922-ben született.

2022. január 03. 09:52
null

Száz éve, 1922. január 3-án született Budapesten Nemes Nagy Ágnes Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéista. Már elemi iskolás korában jelentek meg versei a Cimbora című gyereklapban. Gimnáziumi tanulmányait a legendás Baár-Madas Református Leánylíceumban végezte, a költő-igazgató Áprily Lajos személye meghatározta pályáját. 1939-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább, ahol kapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral, valamint Lengyel Balázzsal is, akivel 1944 áprilisában összeházasodtak. Diplomáját 1944-ben költői eszményképéről, Babitsról írott disszertációjával szerezte meg. A második világháború végén férjével, aki megszökött a katonaságtól, üldözötteket mentettek és bújtattak, részt vett a Szerb Antal, Halász Gábor és Sárközi György megmentésére irányuló kísérletekben is.    

Háború után

A háború utáni időszak fellendülést hozott pályáján, 1946-ban megjelent első verseskötete Kettős világban címmel, amelyért két évvel később Baumgarten-díjat kapott. Ugyanebben az évben a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa lett, majd Lengyel Balázzsal megalapították a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét felvállaló Újhold című folyóiratot, amelybe az irodalmi élet olyan jelesei írtak, mint Pilinszky János, Rába György, Végh György, Lakatos István. A lapot egy idő múlva a hivatalos kultúrpolitika túlságosan polgárinak találta, 1948-ban be is tiltotta. Ezt követően csak a Vigíliában jelenhettek meg versei, emellett a gyerekeknek szóló műveket írt. 1953-tól öt éven keresztül a Petőfi Sándor Gimnázium tanára volt, majd 1958-tól szabadfoglalkozású íróként dolgozott.    

1957-ben megjelent második kötete, a Szárazvillám, amely új költői korszakának kezdetét jelentette. Ebben az időben már jelentős műfordítói tevékenységet is folytatott, főként francia és német nyelvű műveket ültetett át magyarra, többek között Corneille, Racine, Moliere drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Brecht műveit. A hatvanas évektől ismét megjelenhettek versei, 1969-es Lovak és angyalok című gyűjteményes kötetéért József Attila-díjjal jutalmazták. Költészetében szigorúan tartotta magát a racionalizmushoz, a legkisebb kilengéstől is irtózott. A látszólagos szenvtelenség, távolságtartás, hűvös józanság és

csillogó intellektus mögött azonban kimondhatatlan szenvedély parázslik lírájában.    

A hírnév

A hatvanas évek végétől neve egyre ismertebbé vált az országhatárokon túl is, külföldi folyóiratok, antológiák közölték verseit. A hetvenes, nyolcvanas években a magyar irodalmi élet meghatározó személyisége lett, kapcsolatot tartott az emigrációban élő költőkkel, írókkal, több külföldi felolvasóesten, írótalálkozón vett részt. Esszéköteteiben pályatársakról, a műfordítás és a versírás gyakorlatáról, az alkotáslélektanról, verselemzésről írt. Gyermekeknek szóló meséi közül kiemelkedik a Bors néni könyve, amelyből nagy sikerű előadás született a Kolibri Színházban.    

1986-ban Lengyel Balázzsal újraindították az Újholdat, amely almanach formájában évente kétszer jelent meg 1991-ig, Nemes Nagy haláláig. 1983-ban életműve elismeréseként megkapta a Kossuth-díjat, 1991-ben pedig alapító tagja lett a Magyar Tudományos Akadémián belül szerveződő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Budapesten hunyt el 1991. augusztus 23-án. 1997-ben férjével együtt megkapta Izrael Állam Jad Vasem kitüntetését, mert

a nyilasuralom alatt mentette az üldözötteket.

1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes Emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére. A 2005-ös könyvhét egyik meglepetése volt egyetlen regénye, Az öt fenyő megjelentetése, amelyben a művészregény és a krimi elemeit vegyítette. Születésének századik évfordulója kapcsán a tervek szerint a Budai-hegységben létrejön a Nemes Nagy Ágnes meseösvény, a Móra Kiadó és az Aktív Magyarország közös projektje, amely a költőnő XII. kerületi, Böszörményi úton található egykori otthonától indul majd.

(Az MTVA Sajtóarchívumának portréja)

Fotó: MTI Fotó: Tóth István Csaba

Összesen 6 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Paskai
2022. január 04. 12:55
Egy futtatott irodalmi nulla volt és maradt, besúgók írtak róla a magyar szakon diplomadogát.
Zsoel
2022. január 03. 13:10
Az ő egyik gyermekverse (Ki ette meg a málnát?) egy azok közül, amelyekre legkorábbi gyermekkoromból, az eszmélés kezdetéről vissza tudok emlékezni.
Crataegus monogyna
2022. január 03. 12:11
A visszajáró Ez volt az asztal. Lapja, lába. Ez volt a drót. Ez volt a lámpa. Pohár is volt mellette. Itt van. Ez volt a víz. És ebből ittam. És kinéztem az ablakon. És láttam: ferdén hull a pára, nagy, égi fűz lógatja ágát az esti rét sötét tavába, és kinéztem az ablakon, és volt szemem. És volt karom. Most széklábak körül lakom. Minden tárgynak térdéig érek. Akkor vállal vágtam a térnek. S mennyi madár volt. Mennyi tér. Mint egy szélfújta lángfüzér szirmai, tépve és lobogva szálltak, rajokban sustorogva, egy dobbanással szerterántva, mintha egy szív madár-szilánkra pattanna szét, repülne szét – ez volt a tűz. Ez volt az ég. Elmegyek. A padlólapot ujjal érintgetném, ha tudnám. Alacsony léghuzat, az utcán húzódom. Nem vagyok.
TésT
2022. január 03. 11:39
Kevés női költő van a Parnasszuson, NNÁ fent van.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!