Olyan országban élünk, ahol egy Rátóti Zoltán kidobhat a munkahelyéről egy Karsai Györgyöt

„Ma olyan országban élünk, ahol egy Rátóti Zoltán kidobhat a munkahelyéről egy Karsai Györgyöt. Gyuri néhány hónap múlva tölti be a hetvenedik életévét, akkor úgyis nyugdíjba kell mennie, de ennek a Rátóti nevű rendszerkegyelt Mefisztónak fontos volt már most elbocsátani és kísérletet tenni Gyuri megalázására.

Csakhogy Rátóti önmagát alázta meg, egészen a sárga anyaföldig és még tovább: a nem tényező Rátóti így próbált tényezővé válni, de ez sosem szokott sikerülni. Ha Rátótinak meg a többi cimborájának, tüzér ezredes kancellároknak és másoknak volna egy parányi, tényleg csak egy parányi történelmi ismerete, pontosan tudnák, hogy az általuk megalázni kívánt művészekkel és tudósokkal ellentétben rájuk majdan a kutya sem fog emlékezni. Ez fájhat nekik, meg is értem őket, s ezen az sem segít majd, hogy most bebútorozták magukat a legfenségesebb ánuszba.

Tegnap a meteorológusok, ma Karsai Gyuri, de ne legyenek kétségeink: a politika szellemi maffiája rengeteget fog még pusztítani, kivégezni, lemészárolni az elkövetkezőkben. De vegyük végre észre, hogy mindezzel ezt az országot dúlják szét és hosszú-hosszú évtizedekig teszik taccsra, ahogy tették ezt a megelőző diktatúrák mindegyikében az egykori elődeik, az akkori politikai biztosok.

És csak zárójelben: azt mondja ez a világból úgyszólván semmit sem értő Rátóti, sík hülyén belebámulva az általuk teremtette pszeudovilágba, hogy az elbocsátást illetően nem tartozik magyarázattal. Meglehet, Orbánnak nem, elvégre ő a spirituális felbujtó. De nekem, s a többi adófizető honfitársamnak, továbbá kicsiknek és nagyoknak, időseknek és fiataloknak annál inkább, ha már a mi pénzünket méltóztatnak gátlástalanul eldorbézolni.”

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád