Hodász atya nem pszichológus, nem pedagógus és nem szülő. Én szülő is vagyok meg pedagógus is, de nem osztom az észt a klérus számára.
„Kétségtelen, az internet celebplébánosa megtalálta a fiatalok figyelméhez vezető könnyű utat. Ezen az úton jár mindenki, aki a liberalizmus által tematizált politikai felforgatósdi szöveg- és eszköztárát használja, hiszen – ahogy a szólás tartja – „…aki húszéves koráig nem liberális, az hülye. Aki pedig húszéves kora után is liberális – szintén szalajt agyilag!”
Szóval, már Yoda is megmondta a Star Warsban, hogy van a helyes út, meg a könnyű út…
Nem tartom valószínűnek, hogy Hodász András nem veszi észre, mekkora labdákat dob fel a ballib számára azokkal a kijelentéseivel, melyek szerint gyerekeinkre nézve nem a gyermekvédelmi népszavazásban feszegetett jelenségek jelentik az akutan elhárítandó veszélyt.
Abban mindenesetre bízom, hogy a derék atya legalább nem büszke arra, hogy a betűleves-lobbi és társult szervezeteik épp, hogy nem nyomnak szivárványos lobogót a kezébe. Merthogy mondatait, gondolatait immár úgy tükrözi vissza a párhuzamos valóság, hogy Hodász András ellene van a gyermekvédelmi törvénynek, illetve a népszavazásnak!
Namindegy. Hodász atyát az átlagosnál erőteljesebb szereplési vággyal, enyhe nárcizmussal búbolta meg a Jóisten, és egy efféle életvezetés során akaratlanul is előbuggyannak sületlenségek.
Plébánosunk egyik írásművében leszögezi, hogy nem pszichológus, majd a fenti szexuálbiológiaipolitikailag decens mondatait a továbbiakban gyermekeink szerinte legégetőbb problémáinak elemzése követi. Ennek köszönhetően a továbbiakban az is kiderül, hogy Hodász atya nem csak a pszichológiai szakmát nem birtokolja, de mint szülő sem igazolhatja veretes mondatainak valóságát.
Megértjük, hogy András atya élete sem fenékig tejfel. Mint vallja, gyakorta megfordul iskolákban, ahol szemet szúrt neki az a tömeges és mérhetetlen megfelelési kényszer, illetve a háttérben rendszerszintű szülői szeretetlenséget is gyanít.
A fiatalok kényszeres eminenciájáról írott sorait olvasva vissza-vissza lapoztam írása elejéhez, vajon nem Hodász András Japánban szerzett tapasztalatait osztja-e meg az olvasóval? De nem.
Nem vitatom, léteznek olyan belvárosi elitgimnáziumok, ahol a tanulók jelentős részénél kizárólag a jeles az elfogadható jegy, akiket mindenek felett foglalkoztat a jövőbeni érvényesülés és az elithez tartozás, de a nagy tudáshajszolósdi hazánkban annyira jellemző, hogy általában sereghajtók vagyunk diákjaink produktumának átlagával, nemzetközi összehasonlításban.
A helyzet az, hogy például egy ormánsági iskolában, vagy egy kisváros gimnáziumában általában inkább a nullateljesítmény-kényszer a jellemző.
Hát, itt most ütköznek a tapasztalatok… Hodász atya nem pszichológus, nem pedagógus és nem szülő. Én ugyan szülő is vagyok meg pedagógus is, viszont nem szenteltek pappá. Naszép.
Ilyen szakmai előélettel a hátam mögött fogadom, hogy semmiféle írásművel nem osztom az észt a klérus számára, kinek mekkora legyen a nyája, és azzal mi légyen a dolga.”
Borítókép: MTI/Komka Péter
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
Most mit lehet erre mondani?
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
„A mennyiség nem szinonimája a jónak” – Havas Henriknek is odaszúrt bejegyzésében a műsorvezető.
Ukrajnára is kiterjed az EP-választási kampány.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
Az egyelőre a Ferencváros sikereire koncentráló 37 esztendős világklasszis nem volt elégedett a Brescia elleni játékkal. Elmondta, mi a véleménye a nyomásról, s hogy éli meg ezt a mozgalmas időszakot, amelyet a párizsi olimpia zár majd le. A szintén válogatott Nagy Ádám szerint kitisztították a fejeket az Olympiakosz elleni vereség után.
A feljutás szombaton dől el, az ellenfél Szlovénia lesz.
