A konfrontáció az uniós és a tagállami intézmények között kódolva volt

„Ma mintha megbomlani látszana a bíróságok közötti dialógus. A konfrontáció időszaka kezdődik? Ezt ma még biztosan nem tudhatjuk, de vannak jelek, amelyek ebbe az irányba mutatnak. A német alkotmánybíróság említett döntése, illetve a strasbourgi Emberi Jogi Európai Bíróság és az Európai Bíróság elérő megítélése a tranzitzónák ügyében egyfajta üzentként is értelmezhető. Az előbbi bíróság az Ilias Ahmed kontra Magyarország ügyben másodfokon nagytanácsban eljárva azt állapította meg, hogy a magyar határon lévő tranzitzóna nem őrizet, az az ügyintézés helye, amelyet a menedékkérő szabadon elhagyhat. Ezt követően sürgősségi eljárásban az Európai Bíróság, szembemenve az Emberi Jogi Európai Bíróság döntésével, a magyar határon lévő tranzitzónát már őrizetnek minősítette. Ez is egyfajta hadüzenet.

Az Európai Bíróság ezzel az döntésével egyébként ismét világossá tette, hogy nem kíván csatlakozni az Emberi jogok európai egyezményéhez, noha ezt a szerződés részére feltétel nélkül kötelezőként előírta. Ezáltal az a helyzet állt elő, hogy két nem uniós, de európa tanácsi tagország esetében a tranzitzóna nem minősül őrizetnek, ezzel szemben egy uniós országban ugyanaz már őrizetnek számít. Ismét egyfajta kettős mércével állunk szemben. A közvéleménynek sem magyarázható meg, hogy két európai bíróság miért jut eltérő következtetésre ugyanabban a kérdésben.”