Bevállalás – Fruzsi története

„Ha valakit valahol megpofoznak, engem pofoznak meg. Ha egy gyerek fejét leüvöltik, az én fejemet üvöltik le. Ha megalázzák, engem aláznak meg. És van egy rossz hírem. Nem hagyom magam. Soha többé nem hagyom magam. Nem hagyom őket, mert én ők vagyok! Indulok, mint a Terminátor, vállról indítható, jogos haraggal. Nem fogtok tudni elhallgattatni. Nem fogjátok be a számat, mert nincs vesztenivalóm.

Amit veszthettem, már elvesztettem, és most már folyamatos nyerésben vagyok. Nyerek mosolyokat, öleléseket, önkéntes munkatársakat, magánszponzorokat, akik összeadják a fizetésemet. Olyasmiket nyerek, amik nincsenek, amik csodák.

Úgyhogy reszkessetek, pofozógépek és sorozat-alázók, akárhová bújtok, megtalállak titeket! Nem is bújtok el, szem előtt vagytok, otthonokban, iskolákban.

Nem is tehettek arról, amit csináltok, de ettől még nem helyes. Sebek tátonganak bennetek, elkaptátok a pofozóvírust, az alázóvírust, és most továbbadjátok, kényszeresen, önkéntelenül.”