Megnyertük a tranzitzóna-ütközetet

„Az Európai Bíróság – egészen pontosan a regényes nevű Emberi Jogok Európai Bíróságának nagykamarája – a magyar államnak adott igazat az úgynevezett tranzitzónaügyben. A per tárgya röviden összefoglalva arról szólt, hogy fogva tartásnak minősül-e, ha egy migránst a menedékkérelme elbírálásáig a tranzitzónában várakoztatnak. Hivatalos nyelven: jogellenes fogva tartásnak minősül-e a cselekmény. A függetlenobjektív sajtó és a Helsinki Bizottság szerint kevés kegyetlenebb dolgot lehet elképzelni annál, mint hogy valaki a déli határnál felállított központban várja ki, amíg a magyar hatóság elbírálja, illetve kideríti, hogy valóban az-e, akinek állítja magát, és abból az országból érkezett-e, amit mond, és a tudomására jutott információk birtokában állapítja meg, hogy jogosult-e menedékjogra.

Mint ismert, két bangladesi férfi valamilyen közelebbről meg nem nevezett okból utazott el a hazájából. Háború nem dúl Bangladesben, így nem pontosan tudni, mi miatt gondolták úgy, hogy szerencsét próbálnak egy másik kontinensen. Egyikükről kiderült, hogy „sérülékeny”, jelentsen ez bármit is. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy Ilias vagy Ahmed, amikor megérkezett Európába, azt mondta a magyar határt védőknek, hogy ő homoszexuális. Esetleg azt, hogy nemváltoztató műtétet szeretne. Ez persze csak feltevés, mert, mint mondtam, mindössze annyit tudhatunk, hogy Ilias és Ahmed közül az egyik menedékkérő sérülékeny besorolást kapott. Valószínűleg a Helsinki Bizottságtól. És persze nem zárható ki, hogy rossz irányban tapogatózom, de az ilyen típusú ügyek esetében igen gyakran szoktunk hasonló indokokba ütközni.

Mert a migránsok Európába utaztatását heveny rokonszenvvel követő és segítő NGO-k pontosan tudják, hogy a másságra vagy a nemi identitásra vonatkozó állításokat szinte lehetetlen minden kétséget kizáróan ellenőrizni. De ha ezzel, mármint az ellenőrzéssel mégis megpróbálkozik a hatóság, az újabb per tárgya lehet és lesz is, mert a tranzitzónában való várakozásnál már csak az számít kegyetlenebb és megalázóbb dolognak, amikor olyan kényelmetlen kérdésekkel próbálják sarokba szorítani a magukat melegnek, illetve homoszexuálisnak állító/hazudó honfoglalókat, hogy valóban melegek, illetve homoszexuálisok-e.

Igen, ilyenkor a migránssimogatásban élenjáró, sok esetben Soros György kottájából játszó és által finanszírozott „civil szervezetek” azonnal perelnek. Majd nyernek. Mert a húszas éveik elején járó, katonakorú arab és közel-keleti férfiak millióinak érkezését nem kis szimpátiával figyelő bírák is úgy gondolják, hogy roppant tapintatlan dolog ilyen személyes dolgokra rákérdezni. 2015-ben, amikor kirobbant a menekültválság, hallhattunk ilyen hangokat, sőt lényegé­ben csak ilyeneket, mert már akkor is minden liberális polgártársunk amiatt méltatlankodott, hogy miért vagyunk ilyen bizalmatlan homofóbok, rasszisták, nácik és fasiszták, és miért nem hisszük el becsületszóra/bemondásra, hogy a papírok és okmányok nélkül érkezett százezrek egytől egyig kísérő nélküli, fiatalkorú aleppói professzorok és programozó matematikusok.”