Charlottesville: Trumpnak igaza volt

„Csak bevezetésként mondom, hogy Charlottesville után, a média tudatlan munkatársaival való találkozásakor Donald Trump fején találta a szöget, amikor azt mondta: »Ezen a héten Robert E. Lee. Stonewall Jacksont is ledöntik majd, gondolom. Vajon George Washington jön a következő héten, aztán pedig Thomas Jefferson? Tudják, igazán meg kell kérdezni magunktól, hogy mikor lesz ennek vége?« Talán nem ő volt az ideális megfogalmazója ennek a gondolatnak – a támadó stílusával, egoizmusával és a tényekkel való, merőben alkalmi kapcsolatával sosem az – de hogy erre rámutassunk, az már hónapok óta érett, és Trump olyan világosan tette ezt, hogy a média és a két párt vezetésének elutasító magatartása – nem is feltétlen az, hogy hitelt adjon neki, hanem hogy pusztán elismerje – nagyon beszédes. Ugyan Trump sosem határozta meg pontosan, hogy mit is jelent számára az, hogy újra naggyá teszi Amerikát, de annak megőrzése, amin nincs mit javítani – beleértve a történelmet, ami közös örökségünk – kulcsfontosságú mindehhez.

Trump úgyszintén helyesen mutatott rá a totalitárius baloldal, a leendő amerikai kulturális forradalom élcsapatának Charlottesville-ben játszott szerepére. Mint a Just One Minute két ravasz kommentelője megfigyelte (a rövidség kedvéért egybegyúrtam az eszmecseréjüket): »Az antifa orgyilkosok a Waather Underground, a Symbionese Liberation Army (militáns balos szervezetek – Mandiner) és a balos terroristák leszármazottai. És elértük azt a pontot, amikor ezek a kommunista anarchisták a média önfeledt segítségével most felháborodnak, akárhányszor valaki fel meri vetni, hogy talán nekik is volt szerepük az erőszak győzelmében, a húgyos palackaikkal, buzogányaikkal, fahasábjaikkal és baseballütőikkel.« (Becsületére legyen mondva, legalább egy New York Times-riporter, Sheryl Gay Stolberg említést tett az antifák szerepéről a Twitteren, rámutatva, hogy »a vonalas baloldal ugyanannyira gyűlületkeltőnek tűnt, mint az alt-right. Láttam, amint kivezettek a parkból egy fehér nacionalistát ütlegelő, hadonászó antifát«.)

Attól még, hogy valaki ellenezni ezen emlékművek ledöntését, nem lesz náci vagy rasszista, de még csak pillanatnyilag elmezavaros sem, ahogy azt Trump tanácsadói sugallták. »Ki lesz a következő?« Ez a helyes kérdés. Elképzelhetetlen, hogy a csőcselék egyszer csak Monticellóban köt ki? (Thomas Jefferson birtoka, ma múzeum – Mandiner.) Ez a forgatókönyv épp annyira valószínű, mint amennyire öt éve a transznemű mosdók ellenzése az erkölcsi romlottság bizonyítéka volt? Így változik mostanában Amerika – gyorsan és meggondolatlanul.”