Tovább élő Trianon a francia közéletben

„Hát így álmodozom én egy ideális Európáról. Ám ébredés után elönt ama bizonyos baljós előérzet: a trianoni béke­csinálók unokái körömszakadtukig ragaszkodni fognak őseik tévedéseihez, palástolni fogják történelmi bűneiket. A Nyugat számos jel szerint vesztésre áll, de nem látszik alább adni históriai gőgjéből. Ma is mindent jobban tudnak – pontosabban roppant keveset tudnak rólunk: igazából figyelemre sem méltatnak bennünket.

Ha mégis, akkor az a lappangó bűntudatból ered: azért ütnek, hogy utólag is igazolják takargatni való vétkeiket. Különleges helyzetben van e tekintetben Trianon hazája, Franciaország, amely az erőteljes csehszlovák és román lobbinak engedve talán a legszégyenteljesebb szerepet játszotta a trianoni bűnben. Írom ezt javíthatatlan frankománként, a francia kultúra rajongójaként, voltaképpen francia szakos tanárként, de ami tény, az tény. Sokszor gondolok arra: talán azért olyan egyoldalú a franciák iránt érzett rokonszenvünk, mert mindmáig elmulasztottuk tisztázni a tisztázandókat.”