Van amiben még az Európai Bizottság szerint is sikertörténet lett Magyarország az uniós tagállamok között
Egy olyan rendszer lett sikertörténet, ami 2010 előtt nem volt hatékony, azóta pedig az EU legjobb gyakorlatává vált.
2016 termékeny év volt. Mert ugyan fogy a magyar, az élveszületések sem emelkednek lényegesen, ugyanakkor kevesebb az abortusz, a házasságkötések száma és az egy nőre jutó gyermekek száma pedig nőtt.
Nem mondhatjuk, hogy 2016 unalmas év lett volna itthon és a világban. De botrányok, háborúk, eufóriák, mélypontok és csúcspontok minden évben vannak, lesznek. Ezek múló pillanatképek, lenyomatok a jelenről. Amelyek egy fókuszt alkalmaznak, ahogy a műértő is ráközelít Mona Lisa szájára, vajon tényleg mosolyog-e... Érdemes azért ettől kicsit eltávolítani, úgy többet láthatunk az összképből.
Helyezzük el 2016-ot a maga időbeli kontextusában, a részletek helyett értékeljük most a trendeket!
Hogyan illeszkedik a hosszabb folyamatokba 2016 Magyarországa?
A keményen dolgozó kisember 2016-ban
„A 74-es év, a 74-es átkozott, legeslegrosszabb év.” A Cseh-Bereményi páros filléres évről beszél, a nyirkos ágyneműk és a megrepedt poharak évéről. Igazuk van, a rossz éveket nem az amerikai elnökválasztás vagy a szíriai terror adja, hanem a magyar panellakó életérzése.
De 2016 nem volt filléres év. Az átlagbér 2016-ben átlépte a 170 ezret és azóta is folyamatosan növekszik a járulékcsökkentések, a minimálbér-emelés és a közszféra béremelései miatt, miközben az infláció mértéke alig 1 százalékos.
2016 tehát a gazdag és kiköltekező évek egyike. Becsüljük meg! De figyeljünk közben az egész országra: Békés megyében például alig több az átlagbér a minimálbérnél!
Itt pedig minden ellenkező vélemény dacára ismerjük el: 2016-ban a legszegényebbek is jobban élnek. A leginkább látványos eredményt a súlyos deprivációban élők arányának csökkenése mutatja, de azt is láthatjuk, hogy a jövedelmi különbségek terén is történt némi enyhe visszatáncolás a szegények javára. 2016 nem a nyirkos ágyneműk és a megrepedt poharak éve volt.
És azt sem lehet mondani, hogy 2016 egy átkozott év lett volna. A bizalom és az elégedettség szintje változatlan, miközben az emberek biztonságérzete lényegesen javult. (Ezek ugyan kérdéses mutatók, amelyekre számos – itt most fel nem sorolt – torzító hatás érvényes, de a szubjektív jóllét mérésére nincs jobb módszer.)
2016 az ágyban: demográfia és népmozgalom
„A haza azé, aki teleszüli!” − felkiáltással nem lehet népesedéspolitikai fordulatot hozni. Ennek igazolására elég rákérdezni, hogy ki tartja majd el a nyugdíjas Ratkó-unokákat.
A megoldás kulcsa nem a drasztikus beavatkozás, hanem az ösztönzés. És úgy tűnik, a kormány egyelőre türelmesen nyitogatja az ajtókat ezzel a bizonyos kulccsal: kampányt indított, számos pénzügyi könnyítést hozott a gyerekvállalóknak, ennek hatásait pedig most, 2016-ban is érezhetjük, láthatjuk.
2016 termékeny év volt. Mert ugyan fogy a magyar, az élveszületések sem nőnek lényegesen, ugyanakkor vannak biztató tendenciák a jövőre nézve: kevesebb az abortusz, a házasságkötések száma és az egy nőre jutó gyermekek száma (termékenységi arányszám) viszont nőtt. Lekopogom, de a jelek arra utalnak, tovább nem mélyül a demográfiai válság.
Ha pedig népmozgalom, ejtsünk szót a migrációról is! Látni kell, hogy az utóbbi években folyamatosan nő a bevándorlók száma; és tény, a növekedés egy része az ázsiai és afrikai népességnek köszönhető. Igen megosztó (és fölösleges) lenne ezt a tényt itt a migránsválság fényében értelmezni, mindenki értelmezze inkább maga! Azt viszont nehéz elvitatni, hogy 2016 Magyarországára is bevándorolt a világtörténelem.
2016-ban is léptünk egyet. Előre?
A kormányzati kommunikáció manapság úgy nyugtatja a választóit: ma is léptünk egyet előre. Alighanem az a szlogen célja, hogy lehűtse a türelmetlen választói csoportok várakozását, egyúttal pedig hangsúlyozza a sikert. És tényleg van is siker, amit nem lehet elvitatni. Közmunkával vagy anélkül, de 5 százalék alá csökkent a munkanélküliség, a foglalkoztatás pedig 4,4 millió körülire nőtt. Trendszerűen, látványosan.
A siker egyáltalán nem ilyen egyértelmű a főbb makrogazdasági mutatókat tekintve. Az EU-s források kiapadásával a 2016-os GDP-növekedés csupán 2 százalék körül alakul a becslések szerint, az államadósság pedig számszerűen növekszik (bár GDP-arányosan csökken). Ugyanakkor az államháztartás továbbra is rendben van, a 2 százalékos hiánycél elérése gyakorlatilag borítékolható.
Konklúzió
Mindezek alapján mondjuk azt, hogy jó évet zártunk? Mondjuk! Lehet és kell is beszélni a korrupcióról, a gazdaság strukturális problémáiról, az oktatás és az egészségügy súlyos nehézségeiről, a túltolt migránskampányról, lehet aggódni a médiaválság vagy a már hat éves centrális erőtér inherens problémái miatt. Erre itt lesz egész 2017.
De egy pillanatra lehet örülni annak, amink van. Főleg, hogy most tényleg van.
(Az ábrákat a KSH, az Eurostat és az Európai Bizottság adatai alapján készítettem.)