Amikor leszáll az éj, Nicolas Cage új filmjében akkor jönnek a Goofy-szörnyek
Cage rage helyett komolyan vehetetlen szörnyek, alibi történet és alibi szereplés másfél órán keresztül, amit ki lehet bírni, csak éppen felesleges.
Az Assassin's Creed mozis verziója inkább feleltethető meg egy közepes DLC-nek, mint egy jól sikerült játéknak. Spoilermentes kritika.
„A közel kétórás játékidő telis-tele van nem egészen körüljárt kérdésekkel, és a színészek sem tudnak brillírozni a középszerűségből. Michael Fassbender ugyan hozza az elvárható szintet, de azon kívül se valódi komolyságot, se lazaságot nem képes igazán megvillantani, bár ez valószínűleg nem az ő hibája. Az unalmas párbeszédek ezen mit sem segítenek, amelyek a film nagyobbik felében a modern korban fognak egy cellában elhangozni. Míg a játék ezeket a kérdéseket inkább fel sem teszi és a múltban, az Anymus segítségével tágítja ki a világot, addig itt hosszadalmas »cutscene«-eket kapunk egy kísérleti intézmény falai között, ahol Cal egyre mérgesebb és elszántabb asszaszinné válik a semmiből, míg Marion Cotillard színésznőként rájön, hogy sokkal többre hivatott, mint egy buta adaptáció buta szereplőjének lenni. A legrosszabb az egészben, hogy az ő motivációját a film legvégére egyszerűen már nem értettem, de ez lehet, hogy az én bajom. Sőt, a film majdnem minden kérdése megválaszolatlan maradt, a tapasztalt AC-fanok pedig már a felétől kitalálhatják, hogy mi merre fog haladni.
Cal őse, bizonyos Aguilar (akit természetesen ugyanúgy Fassbender játszik) a 15. századi Spanyolország egyik orvgyilkos asszaszinja, aki ismeri az Éden Almájának hollétét. Arra az igen fontos kérdésre, hogy valójában ki ő, milyen célok és szándékok vezérlik, hogyan került az asszaszinok táborába – ezek mind lógnak a levegőben. A film eseményei nagyjából teljesen aránytalanul csaponganak össze-vissza. Túl sokat kapunk a modern Abstergo börtönös-kamubölcselkedős jelenetekből, amely a már említett agresszióról, az emberi túlfogyasztásról, és a szabad akaratról akar konyhanyelven okoskodni, de semmivel sem jut előrébb.”