Fantasy és optika

„Először is érdemes felidézni az első kötet egy fontos szöveghelyét. Egy levélről van szó, melyet két szereplő kap egy harmadiktól. A levél írója a címzetteket keresztnevük első betűjével jelöli: Kedves Q&A. Quentin és Alice monogramja a »Question and Answer« kifejezés rövidítése lesz, aminek következtében a kérdés-válasz logika explicite is meghatározza az olvasási tevékenységet. Nem csak azért, mert bizonyos kérdésekre, melyeket Quentin tesz fel, Alice adja meg a választ, hanem azért is, mert a regény során a továbbiakban a Q és az A betű játéka felhívja a figyelmet arra, hogy a történethez való hozzáférésnek adott pontokon megváltoznak a szabályai. (Ilyen értelemben a kérdés és a válasz folytonos törés a szereplők viszonyrendjében, a mű valójában egy kérdésmegválaszoló rendszer.)

Ez viszont egy olyan optikai műveletre tereli a figyelmet, melynek materiális kódjait a monogramok irányítják. Ha az olvasó ránéz a szövegre, érzékelheti a textusból »kiugró« Q és A betűk játékát. Ez a dinamika a vizualitásnak is szerepet szán az érzékelésben, melynek következtében a befogadói tevékenység a szöveg kibetűzése és képként való megpillantása között ingázik. Az optikai működés emellett a kurziválás alkalmazásában is tetten érhető. A normál és a dőlt betűs részek általában (nem mindenhol, de rengetegszer) a nézőpontok elkülönböződését eredményezik, vagyis optikai művelet alapozza meg a széthangzást.”