Hold-apokalipszis (2015)

„A Hold felrobbantássával kezdi a regényt. Miért?

Van a sci-finek egy olyan alzsánere, amelyben valami szörnyűség történik: a Föld lakhatatlanná válik, de az emberiség persze időben kap valami figyelmeztetést, hogy felkészüljön rá, különben nem lenne történet.

Ha egy ilyen könyvnek állsz neki, olyan katasztrófára van szükséged, amely hitelesen megölhet mindenkit a Földön, és arra kényszeríti az embereket, hogy bárkát építsenek. Nem lehetnek kiskapuk, és legalább annyira megjósolhatónak és egyértelműnek kell lennie, hogy az emberek ne tagadhassák, hogy megtörténik. A globális klímaváltozás például lassú, folyamatos katasztrófa, amiről az emberek vitatkozhatnak és találhatnak kifogásokat is, hogy ne cselekedjenek. Meglehetősen szűk követelményei vannak egy bárka-könyvnek. Már jó ideje ráleltem az űrszemét exponenciális növekedésének problémájára, persze sokkal kisebb skálán. Öreg, működésképtelen műholdakról és rakétameghajtókról beszélünk, amelyek folyamatosan ütköznek az űrben. Ez egy valódi probléma, ami miatt aggódnak egyes emberek. Azt mondtam, oké, ha ezeket összeteszem, akkor van egy remekül kiszámítható globális katasztrófám, ami ahhoz kell, hogy űrbárkás regényt írjak. (…)

Hogyan gondolta végig, hogy milyen nem materiális (pszichológiai és genetikai) erőforrásokra van szüksége az emberiségnek, hogy túléljen ezredéveket az űrben?

Egy sci-fi toposszal játszottam itt, amit a műfaj hosszú ideje használ. Van sok olyan sci-fi unvierzum, a Star Trek, vagy a Star Wars például, ahol van egy sor idegen. Vannak köztük egészen furcsa kinézetű, tőlünk nagyon különböző lények, de gyanúsan nagy hányaduk emberformájú.

A Star Trek esetében annyira emberformájúak, hogy az emberek például szaporodhatnak a vulkániakkal, annak ellenére, hogy a vulkániaknak réz-alapú vére van és egy másik bolygóról származnak. De angolul beszélnek, kicsit máshogy néznek ki, másmilyen a színük, a hajuk, az arcberendezésük, akármi, és persze sajátságos viselkedési mintázatuk van. Hiányzik valamiféle magyarázat azzal kapcsolatban, hogy miért lehetséges ez abban az univerzumban.

A Seveneves-ben azt mondtam, hogy oké, ha ezt játsszuk, akkor játsszuk ezt, de játsszuk rendes tudományos szabályok szerint. HA lesz egy csokor idegen fajunk, ami annyira azért nem idegen, és tudnak szaporodni egymással, és ugyanazt a nyelvet beszélik, akkor ennek legyen egy rendes háttértörténete, ami megmagyarázza, miért is vannak nekik különböző személyiségjegyeik. Amikor ez a váz a helyén van, akkor elkezdhetünk beszélni arról, hogy az ezekből a külön fajokból álló civilizáció hogy szervezi meg magát és hogyan old meg problémákat.”