Útszél és az árok

„»Senkit nem hagyunk az útszélén« - mondta Orbán Viktor évekkel ezelőtt. És mint mindig, a miniszterelnök ezúttal is igazat mondott. Mert mára – kivéve a szűk elitet – mindenkit az árokba »rugdostak«. Így aztán a látszat híján, valóban nem érzékelhető a hétköznapi valóság és a győzelmi jelentések közötti »ordító« ellentmondás. Nagyon is valóság mindez, legalább is a szó erkölcsi, mentális értelmében. Aki mindezt nem hiszi, nézze folyamatosan az új M1 adásait, meg fogják győzni.

Hogy miért e látszólagos inkoherencia? A közmédia televíziós csatornájának sikerpropagandája dagályos, túláradó. Olyannyira, hogy a szoclib felfogással aligha vádolható Wittner Mária, Jankovics Marcell, Schmidt Mária és mások is figyelmeztetnek a kormány torz médiapolitikájára. Úgy tűnik, ők még emlékeznek a diktatórikus modellre és az 1989-es alkotmány 6. cikkelyére: »(1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.« És talán mert még emlékezetükben van az Antall-Boross kormányt »kiszolgáló« médiamunkások túlteljesítése az ülepfényezésben, amivel az MSZP és az SZDSZ annak idején a mainál fölényesebb parlamenti többségez jutott.

Kísérteties az analógia a Fidesz-KDNP jelenlegi médiauralmi törekvéseiben, azzal a különbséggel, hogy korábban az MDF vezette koalíció nemcsak túlzott önfényezésével, hanem az ellenfelek lejáratásával is foglalkozott. Patás ördög képében feltüntetve a »komcsikat«. Meggyőződésem, hogy az »Akkor(i). Amikor(i)«. mai szlogen akaratlanul is 10-15 százalékot szállított/szállít 1994 és 2018 nyerteseinek, azzal a különbséggel, hogy míg ezúttal az ellenzék még mindig a sebeit nyalogatja és egymásra fanyalog, nevető harmadikként a Jobbiknak nyit szabad utat a demokrácia letéteményeseivel szemben.”