Mezőszemere fölött rózsaszínben lebegnek a tehenek

2015. április 04. 09:55

Akik nem ismerik a magyar vidéket, azok hiszik, hogy falun más se történik, mint rétessütés vagy asszonykórus-próba. Nincs baj ezzel a romantikus vonzódással, csak nincs alapja. Interjú.

2015. április 04. 09:55
Bukta Imre
MNO

A magyar vidék kapcsán két dolgot toposszerűen szoktak emlegetni. Az egyik »az utolsó óra«, amikor már ugye »üvölteni« vagy »sokkolni« kell. Az ön művei azonban, hiába beszélünk lövésről vagy kődobálásról, nem sokkolnak. Erőteljesebben van bennük jelen az irónia és az együttérzés. 


Széplaky Gerda művészettörténész, aki a kiállítás katalógusának a szövegét írta, nevezte melankolikus szépségnek a képeim hangulatát, amelyekben egyre erősebben jelenik meg a vizuális költőiség. Egyre kevesebb szocioelemmel dolgozom, a kiállított képek inkább mélyebbek, filozofikusabbak, mint korábban. Törekszem arra, hogy azokat az élményeket jelenítsem meg a vásznon, amelyeket én ezen a tájon járva, élve szedtem föl.

A kiállítás címe Kibillent táj. Mikor billent ki a táj? 

Mezőszemerén él egy idős asszony, Szerén néni. A kiszámíthatatlan időjárásról beszélgettünk, és akkor mondta, hogy megbolondult a világ, már a Föld is forog összevissza. Zseniálisan találó megjegyzés. Valóban kibillent a táj, a vidék a saját életéből. Korábban, a Mélyszántás című kiállításom címének is volt egy olyan olvasata, hogy felszínre kerül valami olyasmi a szántás során, amit egyébként nem szoktak észrevenni az emberek.

A másik ilyen kötelező elem a nosztalgia, a letűnt korok megidézése, vagy a panaszkodás a hagyományok eltűnése miatt. Önnél azonban mintha erősebb lenne a jelen »dokumentálása«, mint a múltidézés. 

Akik nem ismerik a magyar vidéket, azok hiszik, hogy falun más se történik, mint rétessütés vagy asszonykórus-próba. Nincs baj ezzel a romantikus vonzódással, csak nincs alapja. Megkövesedett és mozdulatlan maradt sok minden, ez igaz, de az a paraszti világ, amelyet sokan idealizálnak, már a szocializmusban eltűnt. A várva várt rendszerváltás pedig a háború előtti világot hozta vissza, a nagybirtokkal. Ráadásul ma már a »zsellérek« egyáltalán nem biztos, hogy napszámba szegődhetnek, mert gépesítve van már minden.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 8 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
balbako_
2016. március 01. 09:40
"de az a paraszti világ, amelyet sokan idealizálnak, már a szocializmusban eltűnt." Igen ez így van. Tessék végigmenni a falvakon az állattartás lassan visszaszorul a kutyákra, konyhakertet az idősebbek tartanak és gyümölcsfák helyett tujákkal ültetik teli a kertet. Az idősebb gazdák gyermekei nem kívánnak mezőgazdasággal foglalkozni - tisztelet a kivételnek- a gazda kidőlése esetén eladják és felélik a birtokot.
egy hazafi
2015. április 09. 09:30
Énszerintem tehetségtelen belpesti, magyargyűlölő piktor ne hullasson krokodilkönnyeket a magyar vidékért. Mit tett a fajtája a kifosztáson, kizsákmányoláson, a rablóhordák elszabadításán kívül? És még van pofája horthyfasisztázni, nagybirtokozni a kormány nagyívű, előrelátó vidékpolitikájának máris kézzelfogható eredményeit! Pofátlan Soros-bérenc álművészecske! Ne hagyjuk, magyarok! Ha beleköp a levesünkbe, köpjünk bele mi is az övébe! Soha többé Bukta-kiállítást, soha többé Bukta-díjazást!
brekker
2015. április 09. 09:03
Azt hogy csinálod, hogy mindig mindent fordítva tudsz, mint ahogy van?
Fakutya Vigyora
2015. április 09. 09:03
"toposszerűen " Nem toposzszerűen?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!