Magyarnak lenni

„Magyarnak lenni számomra azt jelenti, hogy magyar tervezők ruháit hordom, prémium fast-fashion márkák helyett, és ha kérdezik, hogy honnan van, a ruhám, örömmel újságolom akár Párizsban is, hogy egy fiatal magyar designer tervezte. Magyarnak lenni számomra azt jelenti, hogy ha tehetem, kézműves sajtot veszek egy termelőtől, makói hagymát használok a pörkölthöz, amit otthon összedobok. Magamból kikelve üvöltök a vízilabda vb-n a magyar csapatért, és magyar nemzeti színűre festem az arcom, ha a győri ETO-nak vagy a Szegeden a kajakosainknak kell drukkolnom. Tisztában vagyok a történelmünkkel, megadom a módját ünnepeinknek, és imádom a felújított hagyományainkat. (...)

Magyarnak lenni számomra nem azt jelenti, hogy egy más nemzetiségekkel szembenálló kis csoport részének tekintem magam. Magyarnak lenni számomra nem azt jelenti, hogy utálok mindenki mást. Magyarnak lenni számomra nem azt jelenti, hogy nem vagyok nyitott más nemzetekre és hagyományaikra, amik mókát visznek a mi életünkbe is.

Magyarnak lenni számomra nem azt jelenti, hogy nem akarom felfedezni az egész világot és nem akarok bulizni a Kazantipen, Glastonbury vagy Tomorrowland fesztiválokon is egyszer. Magyarnak lenni számomra nem politikai pártokhoz való tartozást jelent, hanem egy életérzést, életstílust, amit a legelőkelőbb külföldi társaságban is büszkén vállalhatok. És szeretném, ha egyre többen lennénk így ezzel.”