Megjárni az Isonzót – Így emlékeztek a veteránok az I. világháborúra

„Ez az olasz már minket eleget lőtt, mi most őt is kilőjük.”

2014 az évfordulók éve: 1944, 1989... de az időrendben első nagy 20. századi évforduló az 1914-es. Az I. világháború és folyományai (a Tanácsköztársaság társadalmi szolidaritást roncsoló rombolása; Trianon; és hát maga a II. világháború) máig befolyásolják Magyarország sorsát és közéletének állapotát. Csak már szinte nincs kit megkérdezni róla a szakértő történészeken kívül. A II. világháború viszontagságainak még vannak velünk élő szemtanúi (például a kisgazda Horváth János – akivel múlt héten közöltünk életútinterjút); de az I. világháború már végleg elmerülni látszik az élő emlékezetben, elhunyt nagy-, déd- és ükszüleinkkel egyetemben.

Ezért is élmény rábukkanni olyan több évtizedes dokumentumfilmekre, ahol még élő I. világháborús veterán katonák mesélnek frontélményeikről.

Gulyás Gyula és Gulyás János Én is jártam Isonzónál című 1986-os dokumentumfilmjében idős férfiak beszélnek tiszteletre méltó keménységgel és megejtő őszinteséggel az I. világháborús katonai élményeikről. Csatatéri hőstettek és megpróbáltatások, rohamra indulások és test test elleni küzdelmek, kézigránátdobások és szuronyszúrások, és a rádöbbenés: „megöltem egy embert”. És persze bajtársi és szerelmi viszonyokról is szó esik, majd egy csapat veteránnal meglátogatják a Monte Grappát. (Mandineres helyszíni riportunkat és útirajzunkat a Monte Grappáról itt olvashatják.)

A kisöregek nem is hiszik, hogy még egyszer eljutnak ifjúkori háborús élményeik színhelyére; de ott, helyben még több emlék tör elő az évtizedek mélyéről, és az egykori harcmezőn elevenítik fel hihetetlen aprólékossággal a régi élményeket. Az olasz kisváros temploma előtti téren pedig a magyar és az olasz himnusz recsegő hangjaira ölelgetik egymást a két nemzet egykor egymásra támadó, majd tisztességben megöregedett katonái. Ahogy az idős magyar katona válaszol a kérdésre, milyen volt ismét meglátni a régi viszontagságok színhelyét: „Örömmel láttam mindent”.

Tisztelet a hősöknek.

*

És a többi dokufilm:

Meggondoltan, megfontoltan

Soha többé katonát nem akarok látni

Rabló béke

*

Most pedig rakjunk be egy kötelező slágert a bennünk élő birodalmi reakciós nagyobb megelégedésére.

Megállj, megállj, kutya Szerbia