Az aszút én fizetem

„A modern száraz tokaji furmintoknak bérelt helyük lenne a borlapon. A szívem azonban a legendás, klasszikus édes tokajiért dobog, olyannyira, hogy én az étkezések árába beépítenék egy pohár aszút, amit az utolsó fogás után automatikusan hoznának. (Manapság amúgyis automatikusan pluszösszeget fizetünk a kenyérért, és gyakran terítékdíjat is, miért ne lehetne ebbe egy pohár desszertbor árát is belefoglalni?)

A legtöbb ember még életében nem kóstolt tokaji aszút, és soha eszébe nem jutna rendelni. Valószínűleg azt sem sokan tudják, hogy ezekben a borokban az alkohol ritkán haladja meg a 11%-ot, vagyis kellemesen el lehet kortyolgatni az étkezés végén. Mindenekelőtt azonban ezek a borok csodák, olyan aromával, amihez egyetlen más boré sem hasonlítható a világon, azoké sem, amelyek szintén botritiszesek, mint például a Sauternes.”

Matt Kramer posztjának Tokajról szóló részét a Művelt Alkoholista fordította.