Visszavárjuk Gerendás Pétert

„Megdöbbentett a hír, miszerint Gerendás Péter távozik az országból. Döbbenten, de nem értetlenül állok. Nagyon is értem azt, amiről Péter írt.

Magyarországon ma nincs nácizmus, de vannak nácik. Nincs fasizmus, de vannak fasiszták. És egyre hangosabbak. Még 10 éve is elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaki a nyílt utcán üvöltve zsidózzon, cigányozzon, buzizzon. Szégyen volt antiszemitának, rasszistának, homofóbnak lenni. Bizonyos körökben ma már dicsőség. Pedig most is szégyen. Egy ország szégyene.

Ne legyen kétségünk: ez a szégyenletes hozzáállás ma a Jobbik sajátja. De szalonképessé a Fidesz tette. Azzal, hogy hallgat, vagy ugyanazt a pár sort csépeli semmitmondóvá, amikor valamely kisebbséghez tartozó honfitársunkat atrocitás ér.

Az ő hallgatásuk minket kötelez szólásra. Nekünk kell elmondani, hogy Magyarország nem ilyen. Azt, hogy a mi hazánkban senkinek nem kell félnie származása, bőrszíne vagy akár politikai nézetei miatt. A mi hazánkban a demokraták vannak többségben. Nem kétharmados, hanem jóval nagyobb többségben.

Gerendás Pétert a származása miatt patkányozták le az utcán. Azt írja, »még ma is ott állok az utcán, megdermedve«. Mi pedig ott állunk Péter mellett, de nem megdermedve. Mert nem félünk, és olyan országot akarunk, ahol senkinek nem kell félnie. Keményen dolgozunk, hogy jövőre leváltsuk a Fideszt.

Magyarországon ma még tapintható a félelem a létbizonytalanságtól, a munkahelyek elvesztésétől, a kilátástalanságtól. Ez az a félelem, amely családtagjainkat, barátainkat távozásra sarkallja. Ez az a félelem, amelyre nemet kell mondanunk!

Visszavárjuk Gerendás Pétert, de visszavárjuk azt az ötszázezer honfitársunkat is, akik megélhetésüket, egzisztenciájukat, jövőjüket féltve kényszerültek külföldre. Hiszünk és bízunk benne, hogy ha a sötétség távozik, ők visszajönnek.”