Megjegyzések Gerendás Péter búcsúleveléhez

„Olvasom, hogy Gerendás Péter is megírta a búcsúlevelét és elhagyja az országot.

Péter menj utadra.

Ám ha kérhetem az itthoni sikertelenségedet, pénztelenségedet, anyagi kudarcaidat ne fogd se származásodra, se a jelenlegi rendszerre, mert ez nettó hazugság.

Te írod, mindig is másodvonalbeli zenésznek számítottál, ami előre vetítette, hogy az idő múlásával művészeted már nem lesz piacképes bármennyire zseniális is az. Egyszerűen eljárt feletted Magyarországon az idő. Ezt tudomásul kell venni.

Ahogy gondolom te sem vetted komolyan, hogy hatvanévesen még haknizol majd vidáman és boldogan élsz.

Ez a világ nem ilyen - máshol sem.

Sok szerencsét kívánok neked és a családodnak egy másik országban - bár szerintem ott talán még jobban fogsz nélkülözni, amint az ottani tizenöt perced letelik.

Szó nélkül viszont nem tudok elmenni leveled néhány mondata felett.

»Az egyik ok a hazánkban tapasztalható fasizálódás.«

Magyarország nem fasizálódik, csak ti a kudarcaitokat, erre kívánjátok fogni. Arról van szó, hogy szépen lassan lecserélődik a magyar értelmiség krémje, mert a társadalom nem tart a múltbélire igényt. Egyrészt mert mindig is szolgája volt a balliberális politikai maffiózóknak és azok kegyelemkenyerén élt, másrészt mert a társadalom már nagyon unja azt a jajveszékelést, amit bemutatnak egzisztenciaféltés okán.

A társadalom valóban elutasít, de sem nem megbélyegez, sem nem kilök magából. Pláne nem faji alapon. Ez csak a kényszerképzetetek, egy olyan már-már undorító védekező-támadó mechanizmus, ami szerintem aljasság azokra nézve, akiket a valódi fasiszták és nácik megsemmisítettek.”