A párkeresők éve I.

„Az RTL ezzel szemben egy olyan parasztromantikás műsort igyekezett összerakni, amiben valós érzelmek dominálnak, és a képernyőre nem azért kerültek a jelentkező, mert ettől várják a nagy kiugrást (lásd: Való Világ). A gazda sincs egyedül, egy tavaszi szereplőválogatás után nyáron 8 gazdálkodó közül választott a nép négyet, akiknek majd feleséget kerestünk ősszel. A jelentkező hölgyek így nem zsákbamacska jelleggel ékeztek a műsorba, hanem pontosan tudták, melyik fickóval tudnék elképzelni az életüket, ez adott egyfajta realizmust a műsornak, de egyben el is vett belőle, nem volt meg az a szórakoztató faktor, amiért az ilyen műsorokat nézzük. Mert valljuk be férfiasan, az annyira nem érdekes, amikor egy nő már az első adásban kiszáll a reality-ből, hiszen eszébe jut, hogy van neki egy férje, és inkább megpróbálja vele a dolgot, ez magánügy, ráadásul olyan mélységű, ami nem való képernyőre. 

Az igazi érzelmek erőltetése félrevitte a szereplőválogatást, nem voltak olyan szereplők, akiket lehetett szeretni vagy utálni, ráadásul pont azt az elemet nem sikerült megvalósítani maradéktalanul, amitől ez a műsor működik: a partra vetett hal-effektust, azaz a tanyán kínlódó városi nőr, amin a legjobban lehet szórakozni. A Házasodna a gazda szereplői között tán csak egy volt, aki nem tudta, mi az a vasvilla, a többiek pont olyan otthonosan mozogtak az istállóban, mint a pesti plázákban. A megvalósítással nem volt baj, sőt, de az RTL-től már megszoktunk egy színvonalat, így ezért nem jár plusz pont. A műsor vége ráadásul meglehetősen lehúzó volt, hiszen kiderült: egyik gazdának sem sikerült megtalálni a Nőt, keserű maradt a szájízünk a hónapokon át tartó romantikázás után.”