Csináljunk borkultúrát!

2012. november 30. 11:30

A hazai sauvignon blanc-okkal vagy a pinot noirokkal nem tudok mit kezdeni, ugyanakkor a furmint és a kékfrankos minőségi előretörésének nagyon örülök.

2012. november 30. 11:30
Kielmayer Krisztián
Borászportál

- Hogyan minősítenéd a magyar borkultúrát?

- Ha azt kérdezed, hogy hol tart most, akkor arra egyértelműen az a válasz, hogy nyilván nem ott, ahol tartania kéne. De erről már elég sok értekezés született, akár a Borászportál hasábjain is. Viszont, ha az a kérdés, hogy hol kell megjelölni a borkultúra méltó helyét, akkor arra minden esetben az a válasz, hogy a magas kultúra szegmensében. Erre utaltam azzal, hogy egy palack bor, egy étteremben eltöltött est számomra ugyanazt jelenti, mint mikor egy operába, vagy egy klasszikus zenei koncertre beülök. Azt lenne jó elérni, ha az ez iránt fogékonyaknak ilyen ajtókat meg tudnánk nyitni.

Csináljunk borkultúrát! De ebben fogyasztónak, borásznak, újságírónak és oktatónak egyaránt partnernek kell lennie. Ha úgy tetszik, ez egy össznemzeti törekvés kell, legyen, ami csak akkor valósulhat meg, ha a történelemmel tisztában vagyunk és a jövőképet egyformán rajzoljuk meg. Ami a jelen egyik nagy problémája, hogy a borkultúra sajnos többnyire Budapestre korlátozódik. Jóformán a fővárosban vannak olyan borbárok, olyan éttermek, olyan oktatások és rendezvények, ahol – ha úgy tetszik – maga a borkultúra a leginkább hozzáférhető.

- Hogy látod, a magyar borok milyen irányba fejlődnek?

- Néha rengeteg olyan külföldi fajtából készült magyar borral találkozom, amelyek előtt teljesen értetlenül állok. A hazai Sauvignon blanc-okkal vagy a Pinot noirokkal nem tudok mit kezdeni, ugyanakkor a Furmint és a Kékfrankos minőségi előretörésének nagyon örülök. A másik, ami nem fér a fejembe: miért gondolja azt valaki, ha feltünteti a palackon, hogy szűztermésből készült, azzal annak népszerűségét mozdítja elő. A világon mindenhol az öreg tőkéknek hódolnak. Azok hozzák a koncentráltságot és a magasabb minőséget. Ez megint csak borkulturális kérdés.

A világra nyitottnak kell lenni, ha tehetjük, kóstoljunk minél több külföldi tételt, inspiráljon ez bennünket arra, hogy minél jobb borokat tudjunk készíteni, de a Kárpát-medence adottságait és hagyományait sose hagyjuk figyelmen kívül, mert akkor nagyon göröngyössé tesszük saját utunkat. Olyan egyedi tárházunk van a szőlőfajtákat illetően, amelyet mindenhol megirigyelhetnek a világban. Ha a bennük rejlő potenciál kihasználására törekszünk, s a kísérletező kedvünket és energiánkat ebbe az irányba tereljük, akkor a világ legjobbjaival bármikor versenyre kelhetünk.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
durrbele
2012. december 07. 19:37
Tanúlni kell a sznobizmust is mert a magyar csak vedel.Nem érzi ki a borbl az adott vidék madárcsicsergését és az érett szamóca ízét. Csak megkérdem egy étteremben háromszoros áron hozzák ki azt a bort amit ugyan azzal a cimkével a TESCO ban 600ft ért megvehetek.Akkor mit fizettemm háromszorosan?A dugóhúzást?
StG
2012. december 01. 12:10
"A hazai Sauvignon blanc-okkal vagy a Pinot noirokkal nem tudok mit kezdeni," Bevallom, én pedig ezzel a mondattal nem tudok mit kezdeni. MIért lesz lassan szentségtörés a magyar SB?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!