Mi van A hatodik koporsóban?

2012. szeptember 04. 16:55

Ott akartam lenni az aggódók és a bőrruhások randevúján az Újszínházban, A hatodik koporsó című Csurka-mű bemutatóján.

2012. szeptember 04. 16:55
nénike
Mandiner

Ott akartam lenni az aggódók és a bőrruhások randevúján az Újszínházban, A hatodik koporsó című Csurka mű bemutatóján. A politika azonban közbeszólt. Csupán kérést fogalmazott meg: nem cenzúrázott, lényegében viszont de. Már megint a zsidók jártak jól, idézhetnénk a vicc poénjába rejtett szentenciát, de persze ez sem igaz, hisz a Püski könyvesházban szépen fogy a kötet. Most csak papíron lehet a mester mindenről az jut eszébe korszakának esszenciáját megismerni, a rendszerváltó értelmiség vesztes részének Trianonban gyökerező szellemi kapaszkodóját. A lényeg így is átjön, tessék elolvasni, tanulságos. A probléma csak kisebb részt maga a textus, a combos zsidózás már évtizedek óta a szélsőségesek politikai kerozinja. Mert valamivel szemben mindig könnyebb az öndefiníció. A nagyobb gond az, ahogyan ezt a jelenséget a városvezetés kezelni igyekszik.

Voltaire és a XVIII. századi francia felvilágosodás kritikai világszemlélete, majd a nyomában megszülető polgári liberalizmus gyakorlatba ültetése a főváros kulturális vezetése számára évtizedek óta kemény próbatételnek bizonyul. Az eddigi liberális megengedést, a tudálékos megmagyarázás rendezőelvét (lásd. Hermann Nitsch kiállítás, Kiscelli Múzeum) néhány éve a tradicionális, konzervatív művészetszemlélet váltotta. A kijelölt határok nagyjából érezhetők, ezek között pedig helye van jó néhány Csurka-drámának is.

Dörner kinevezésével azonban hiba csúszott a polgári mértékletesség, a szakmaiság és az önreflexióra képesség rendszerébe. Azt látjuk, hogy Tarzan szerepére egy féllábú aspiránst sikerült választani, s most, a premier előtt mindenki csodálkozik, hogy még mindig egy lábon ugrál. A stallum nem vezetett csodás gyógyuláshoz. Az Újszínház vezetője azonban nem adja fel, és újabb közönségcsalogató darabot ígér a nézőknek az évad második felében. Készülhet a városvezetés. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy az 1980 után írott másik Csurka-dráma, az Írószövetségek harca ugyanennek az antiszemita alapállásnak a foglya, új szín csak a polgári középosztálybeli értelmiség, illetve a professzorok történelemszemléletének kárhoztatása.)

Emlékszünk, Demszky idejében sem látták pontosan, hogy esztétikai kérdésekben van-e egyáltalán, s ha igen, meddig terjed a politika kompetenciája. Ez ma sem egyértelmű, ám ez a bizonytalanság sokkal határozottabb formában ölt testet. Az eredendő hiba el nem ismerése oda vezetett, hogy közpénzből finanszírozott színházban az a darab mutatható be, ami ellen egy mélyépítő mérnök nem emeli fel a szavát.

A mű elolvasása után, a főpolgármester értékítéletével egyébként nagyobbrészt egyetértve most is azt gondolom, hogy ez a papírra vetett antiszemita vélemény is csupán egy a sok közül, díszcsomagolásban. A hatodik koporsó mégsem tűzre való, kezdeni kell vele valamit. Mondjuk Aba Botondként kiállni és magyarázószöveggel ellátva – miként tette a Kontroll című film elején – útjára engedni. Mert egy városvezető nem vállalhat ítészi feladatokat. Ha már bedobták a kalapácsot az üvegasztalra, a szilánkokat érdemes lenne újrahasznosítani. A Csurka-dráma monomániája mellett, sőt, azon keresztül alkalmas arra, hogy a rendszerváltozás óta kísértő frusztrációkról, a magyar sértettségről, és egy nem elhanyagolható társadalmi csoport gondolkodásáról elmeséljen valamit.

Letiltásának döntően politikai okai voltak, s ez a művészi autonómia szempontjából meglehetősen rossz emlékeket hív elő. A darab bemutatása keltette botrány után indulhatott volna underground diskurzus a lopakodó barna veszedelemről, Dörner pedig megvédhette volna a darabot, meg en bloc a motoros színházat. Talán az is szóba kerülhetett volna, hogy a tabudöntögetés, a botrányokozás kizárólag a kozmopolita művészek önkifejezésének sajátja-e. Ki és milyen elvek mentén jelölheti ki a vállalhatóság határait?

A visszautasíthatatlan kéréssel ezt a kínos vitát spórolta meg magának a politika. A de facto betiltással Fischer Ádám karmester és a többi, minden idegszálával tiltakozó is elégedett lehet. Most már tényleg a szabadság városa Budapest. Tényleg?


A koporsóban talált mondatok:

Rothschild: Nem árulok el titkot: én tíz év múlva és húsz év múlva is kölcsönözni akarok.

Jacob Schiff: … kikötöm, hogy a Népszövetség első elnöke zsidó legyen Baruch: Külügyminiszter úr, lehetséges ez? Balfour: Lehetséges.

Hatodik koporsó apródja: A háborút is így nyerték meg, bomlasztó hátországi propagandával, amely aztán kijutott a frontra is. A hátország uszító, romboló sajtója, együtt a népre zuhanó nélkülözések özönével belülről vágta szét a nemzeteket, elsősorban a magyart, ahol a sajtó nagy részben zsidó volt.

Clemenceau: Amerika segítette a bolsevikokat, pénzelte őket, és több tízezer zsidó New York-i zsidó szaladt haza a pénzével, hogy folytassa a régi bótot, de azt nem lehetett folytatni. Beálltak a Csekába, komiszárok lettek, megcsinálták az Internacionálét. Én nem segítettem a bolsevikokat, de tudok róla, hogy Amerika és Anglia sok pénzt adott nekik, Kolcsaknak, Gyenyikinnek, a fehéreknek meg jóformán semmit.

Hatodik koporsó apródja: Uraim, csak nem lepte meg önöket ez a finom tájékoztatás az erőviszonyokról? Ilyenkor azt kell mondani: ez van, és szét kell tárni a kezet.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 54 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
lajkakutyus
2012. szeptember 04. 21:52
Ha az igazság kimondása antiszemitizmus, akkor a mű antiszemita. Ki kell nyíltan mondani, hogy igazságot kimondani tilos. Nem kell maszatolni, beszélni össze-vissza. A zsidókról nem szabad igazat leírni, a téma maga tabusított.
antioxi
2012. szeptember 04. 20:20
Elolvastam a Hatodik koporsót. Ha a történelmi tények valós bemutatása (irodalmilag, v. másként) antiszemitizmus, akkor azt vállalni kell. Most már nyilvánvaló (most már sokak számára), hogy azért van ilyen hangos ellenállás a Csurka-szinmű bemutatás ellen, mert a) a zsidók is tudják, hogy igazak az abban megfogalmazott és valósak történelmi események, b) eddig azt gondolták (a zsidók), hogy a disznóságaikra nem derül fény. Tévedtek, a szellem (az igazság és nyiltság szelleme) már kiszabadult a palackból, azt már nem lehet vissza gyömöszölni - Istennek hála!
Ouroboros
2012. szeptember 04. 19:43
Csurek tényleg ennyire szar volt? Akkor is, amikor még föl is akasztotta volna magát, ha nem hisz a szocializmus világmegváltó erejében, vagy már csak akkor, amikor megvilágosodott nemzethy lett? Mert ez bizony minősíthetetlenül modoros fos. Sőt még csak nem is fos, hanem egy semmi. Egy picsafüst.
Trükkök Százai...
2012. szeptember 04. 19:32
A mű szotyival és sörrel fejti ki hatását leginkább.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!