A nemzeti amnézia

„Kik a felelősek? A nagyszülők, akik nem meséltek a múltról? Az iskola, ahol bebifláztatták Radnóti, Szerb Antal életrajzát, csak azt az utat hagyta homályban, amely elvezette ezt az országot ahhoz, hogy néhány hét alatt összeszedjék az itt élő zsidókat. Felelős mindenki, aki nem tette meg, amire köteles lett volna. Elsősorban azonban azok a felelősek, akik úgy gondolják, hogy csak nekik lehet igazuk, és aki ezt nem érti, nem tudja, nem fogadja el, annak pusztulnia kell. Az igazság feltárása, megismerése nem egyszerű dolog. Ehhez kell a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a tanítás szabadsága. Ezért sérülnek elsőnek ezek a jogok minden olyan esetben, amikor az uralmon lévők leplezni kívánják szándékukat, a kizárólagos hatalomra való törekvést.

A szeptember elsején induló köznevelés rendszerében megszűnik a tanítás szabadsága. A cél, hogy az iskola az állam hivatali rendszerének részeként, állami felügyelet mellett működjön, az állam által kiadott tantervet és tankönyvet alkalmazva, csak azokat az értékeket közvetítve, amelyeket az állam fontosnak tart. Az iskolarendszer annak nyújt csak lehetőséget az érettségihez, a felsőoktatásba történő belépéshez, a munkaerőpiacon való helytállást garantáló tudás megszerzéséhez, akinek a családjára a hatalom támaszkodik. A többieknek nincs helye legfeljebb a szakiskolában.

2014-ben eldől, kik vannak többen, az amnéziások, vagy azok, akik nem szeretnének azzá válni.”