A fekete ruhás nő

„Eleinte egész meglepőnek hat, hogy a szokásos horror-fogásokkal még le lehet tudni a feszültségkeltést, de egy jó félóra után azért már kezd időhúzás jelleg lennie a dolognak. A játékidő döntő többségében Radcliffe lassan lépked sötét folyosókon, pókhálós kamrákba kukucskál és valahogy mindenhol lát egy asszony- vagy gyerekkísértetet. Persze, ha az ajtó mögül eléd ugrik és teli torokból rádvisít egy halott, azon még mindig meglepődik az ember egy pillanatra, az ilyenre nem lehet felkészülni, akkor sem, ha amúgy felkészülsz rá, ez az ijesztgetés lényege, mondhatnánk, szóval ezzel el lehet maszatolni ideig-óráig, de aztán csak szeretném, hogy valaki mondjon itt Á-t vagy B-t. Szóval számomra kicsit sokáig van elhúzva ez az egész sejtető-szakasz, még szerencse, hogy időnként azért megszakítja valami nem várt háziszellem-jelenés.