Lehet, hogy kicsit túlgondolom a szakdogám

„1. De mi értelme is lenne a megírásának? Szinte minden - humán témájú - tudományos munka azon alapul, hogy állít valamit, majd elmondja, hogy az nem is mindig úgy van. Vagy egyszerűbben: »ha A, akkor B, persze korántsem biztos, hogy minden esetben A, ez csak feltételezés«. Mert ahhoz, hogy lehessen valami olyan következtetést levonni, ami többé-kevésbé értelmes és érdekes is, a kiindulási pontokat muszáj valamennyire általánosítani (inkább: egyszerűsíteni) így pedig maga a következtetés sem lehet már általános érvényű. A használt fogalmak meghatározásánál is szükségszerűen le kell határolni és egyszerűsíteni a fogalmak mögött álló jelentések körét, hogy kezelhetővé váljon a gondolatmenet, viszont ha a fogalmakat csak az adott dolgozatban élő munkafogalmakká csökevényesíted, akkor a megállapításaid is csak az adott dolgozatban élő munkamegállapítások lehetnek, amikre maximum hümmöghet az olvasó, hogy »egészen érdekes«.

2. Azokat is nagyon szeretem, amikor egy tudományos munka végén/elején ott van, hogy »a szerzőnek nem áll szándékában konkrét megoldási javaslatok kidolgozása / a probléma átfogó bemutatása / a rendelkezésre álló adatok teljes feldolgozása / általánosan érvényesíthető következtetések levonása, pusztán xy problémára szerette volna felhívni a figyelmet / az xy további kutatásához kíván hozzájárulni ezzel az összegző munkával, blabla. Szóval így szerényen azt mondják a végén, hogy “tudom, hogy a világ nem lenne szegényebb a dolgozatom nélkül, de ha nem várunk el tőle semmit, akkor azért szerintem egész fasza«. Úgy csinálunk, mintha majd egyszer messiásként jönne valami géniusz, aki az adott témában MINDENT (így a te tanulmányodat/szakdogádat/cikkedet is) elolvas, és MEGMONDJA A TUTIT.”