Több van bennünk, mint amit eddig mutattunk

„Egy szinte teljesen széthullott „közösség” lett az eredménye annak a jó ideje pusztító folyamatnak, amelynek a központi eleme az egoizmus, az érzéketlenség, a «nekem jár» mentalitás. Szerencsére az ezeket az «értékeket» hirdető politikai tömörülés immár a fasorban sincs. (...)

Jelenleg nincs mit felmutatni. A földet nézzük, s nem csak a kutyaszar miatt. Nem mosolygunk. Egymásra főleg nem, ha pedig valaki kedvesen néz a másikra, vagy ne adj’ Isten segít a néninek feltenni a villamosra a dög nehéz cuccot, hülyének nézik. (...)  A «könyöklés, az ököljog kultúrája» itt él velünk, ezt a jelenséget pedig mihamarabb a nevén kell nevezni s fel kell számolni. Emellett pedig kialakítjuk az új kereteket, amelyben nem az egyén és az ő élvezete a világegyetem középpontja, hanem a közösség jólléte is tényező lesz végre. Új egyensúly szükséges az egyén és a közösség érdekei között.

A magyar társdalom hatalmasat lépett előre. Ez a borzalmas iszapkatasztrófa – reméljük, tartósan – összehozott minket. Tehetősebbeket és szerényebben élőket, magánembereket és vállalkozókat egyaránt. Erőforrásokat nem kímélve azon van a hangsúly, hogy akiknek az életét tette tönkre a szűkmarkú, profitorientált kapzsiság, azok mihamarabb újra megkapaszkodhassanak a normális élet szövedékében. (...) Sosem látott lehetőség állt elő annak érdekében, hogy az életünket kedvező irányba befolyásoló szimbolikus profitokat halmozzunk fel. Ha elég keményen dolgozunk, mindannyian nyertesek lehetünk.”