A szerbeket is kipipáltuk: Európa-bajnokság, jövünk!

A történet 1997-ben kezdődött, legalábbis számomra. Mint a kutyát, úgy elvertek minket a jugoszlávok oda-vissza. 

Egy középiskolai kollégiumban kuporogtunk, és a meccs előtt azt gondoltuk, most kezdődik el valami nagy dolog. El is kezdődött: a magyar futball leggyalázatosabb évei, a mélypont ünnepélye. Innen indultunk el. Vánszorogtunk előre, hátra, jobbra, balra, amerre éppen pofoztak minket.

A gyökeres változás egyik fő jele, főleg, ha „délszlávia” felől közelítünk, a világbajnoki ezüstöt begyűjtő horvát zsenik bedarálása volt idehaza, 2019-ben, nem számítva persze a kettő Európa-bajnokságot a meccs előtt és után, amikre kijutottunk, és parádésan szerepeltünk. 

Ami azóta történt, hogy a németeket Németországban, az angolokat Angliában (és a biztonság kedvéért itthon is) a földbe döngöltük tétmeccseken, hogy a szerbekkel azóta pariba jöttünk (tétmeccsen egy győzelem, egy döntetlen), talán hagyjuk is. Abba se menjünk bele, hogy mit jelentett egy klasszis feltűnése a sorainkban, mert abba már belementünk itt, és úgy tűnik, igazunk lett. Hagyjuk azt is, hogy 

Kerkezzel az élen.

Arról beszéljünk inkább, mi történt Belgrádban csütörtök este. Több dolog is, de a legfontosabb a végeredmény: kettő-egy ide. Az összes gólt mi lőttük, a szerbekét maga Szalai Attila, aki menteni szaladt…oda se neki. Labdabirtoklásban és kombinatív játékban is leléptük a délszlávokat az első félidőben, úgy vezettek egy góllal, hogy kapura sem lőttek. Aztán fordítottunk. A második félidőben kibírtuk a nyomást, és annak ellenére, hogy korántsem játszottunk tökéletesen, és Szoboszlai sem villogott, elhoztuk a három pontot Belgrádban. 

A semmiből a valamibe. A reménytelenből az álomszerűbe, pontosabban a valóságba.

Mit jelent fordítani tétmeccsen, idegenben, egy klasszisokkal zsúfolt válogatott ellen, akiknek csaknem minden játékosa topbajnokságban szerepel hétről hétre? Többek között azt, hogy 

Évek óta a határon állunk, talán most léptük át. 

amire emberemlékezet óta nem volt példa, hogy őszinte legyek, nem tudom, volt-e egyáltalán. Szerbia, Montenegró otthon, Litvánia, Bulgária idegenben – ez a program. Montenegró a litvániai döntetlennel kiírta magát, szinte csak a szerbekkel kell számolnunk, akiket épp most vertünk meg. Tudom, többször leírtam már, de jólesik. 

Persze, persze, a tennivaló számos, tulajdonképpen 

Például kitermelhetnénk évente pár Szoboszai-Kerkez-Sallai-Szalai-Schäfer szintű játékost. De térjünk vissza erre pár év múlva, addig meg örüljünk, mert van minek.

Nyitókép: Magyar játékosok gólöröme a labdarúgó Európa-bajnoki selejtező G csoportjában játszott Szerbia - Magyarország mérkőzésen a belgrádi Rajko Mitic Stadionban 2023. szeptember 7-én.

MTI/Czeglédi Zsolt