A múlt évben is világszerte csökkent a termékenységi ráta mind a fejlett, mind pedig a fejlődő országokban. Ez súlyos hír, hiszen megterheli a nyugdíj-, valamint az egészségügyi rendszereket, csökkenti a munkaképes korú lakosságot, növeli az inflációt, ami pedig visszafogja a globális gazdasági növekedést.
Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.
A termékenységi ráta csökkenése korábban inkább a fejlett országokat jellemezte, de ma már egyaránt jelentkezik a fejlődő és a fejlett gazdaságokban. Az ENSZ World Population Prospects nevű 2022-es jelentése is ezt tükrözi. A jelentés szerint a globális termékenységi ráta 2021-ben 2,3 volt, amely csak hajszállal van a 2,1-es helyettesítési szint fölött. Az előrejelzések e tekintetben nem bíztatók: a jelentés szerint a jelenlegi tendenciák folytatódása mellett 2050-re már 2,1 lehet a termékenységi ráta globálisan. Ez jelentené a globális fordulópontot a termékenységi ráta globálisan szinkronizált csökkenése miatt – és ebben már az afrikai és latin-amerikai országok is benne vannak.
A világszerte csökkenő termékenységi ráták már eddig is sok gazdaságban felfelé tolták el a népesség kor szerinti megoszlását. Az ENSZ jelentése szerint 2018 volt az első olyan év, amikor a 65 év felettiek száma meghaladta az 5 éven aluli gyermekek számát. Ilyen folyamatok mellett
Mindezeknek pedig súlyos következményei lesznek főként a fejlett, magas jövedelmű gazdaságokra nézve.
Mindamellett, hogy megterheli a nyugdíjrendszereket, az egészségügyi rendszereket, az alacsony termékenységi ráták – bevándorlás nélkül – csökkenteni fogják a munkaképes korú lakosságot, ami pedig visszafogja a háztartások fogyasztását és a gazdasági növekedést.
A történelem során az egy főre jutó termelés növekedése a világ átlagos éves gazdasági növekedésének felét tette ki, a másik felét pedig mindeddig a népességnövekedés adta. A népesség elöregedése viszont éppen ezt az egyensúlyt borítja fel – figyelmeztet az ENSZ fent idézett jelentése.
Az alacsony termékenységi rátával továbbá az is probléma, hogy minél inkább rögzül, több ország egyre inkább agresszív pronatalista politikát fog a magáévá tenni. Az ilyen politikák pedig inkább az anyagi ösztönzőket helyezik előtérbe – fizetett szülési szabadság, személyi adókedvezmény gyermekgondozási költségek fedezésére stb.
Ezek az ösztönzők azonban igazán voltak hatékonyak, amit mondjuk Franciaország példáján keresztül is láthatunk, ahol jelentős támogatásokat kapnak a családok, 2021-ben a termékenységi ráta így is csupán 1,83 volt. A kihívás párhuzamosan nőtt az orvostudomány fejlődésével, ami a várható élettartam növekedését hozta magával. A várható élettartam kitolódásával pedig a több gyermek születésének történelmi „haszna” mérséklődött.
Érdemes ide idézni a XVIII. század végén élt közgazdászt és papot, Thomas Malthust, aki aggódva figyelte a népességnövekedést. Ennek stabilizálásához szerinte két tényező szükséges. Egyrészt az általa nem túl elegánsan „pozitív ellenőrzéseknek” hívott tényezők, amelyek növelik a halálozást (háborúk, éhínségek, betegségek). Másrészt pedig „megelőző ellenőrzések”, mint a születések szabályozása (lásd Kína politikája 2016-ig), vallási cölibátus, családtervezéssel kapcsolatos attitűdök változása.
A történelem azonban végül a népességnövekedés stabilizálódását hozta Malthus korát követően, hiszen az orvostudomány fejlődése mellett a második világháború után kialakult szabályokon alapuló nemzetközi rend – továbbá az igen széles körben elterjedt kis gyerekszámú családmodellek és az általánosan használt fogamzásgátlási módszerek – hozzájárultak a népességnövekedés mérsékléséhez.
Ezeket a fejleményeket két dolog táplálta:
– Egyrészt, ahogy említettük, meglehetősen ragadóssá váltak a családtervezési megközelítések változásai. Erre kiváló példa az Egyesült Államokban újjáéledő abortusz-vita.
– A másik dolog igazából következik az elsőből: ha a nagyon alacsony termékenységi ráták tartós hatást fejtenek ki, és minél tovább alacsony egy ország termékenységi rátája, annál nehezebb azt visszafordítani.
A fentiek mellett a modern kori történelem során az alacsony jövedelmű, magas termékenységgel rendelkező országokból, a magas jövedelmű, alacsony termékenységgel rendelkező országokba irányuló nemzetközi migráció segített megvédeni a magasabb jövedelmű országokat a demográfiai ellenszéltől.
Az ENSZ jelentése is ezt támasztja alá, amely szerint 2000 és 2020 között a magas jövedelmű országok népességének növekedését elsősorban a nemzetközi migráció hajtotta. A nettó beáramlás (mintegy 80,5 millió) több mint 20 százalékkal haladta meg a születések és a halálozások közti egyenleget (66,2 millió).
Ráadásul nagyon úgy néz ki, hogy
Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy a magas jövedelmű országok külföldön született népessége jelentősen meg fog nőni: ez globálisan 2020-ban a teljes népesség több mint 14,7 százalékát tette ki, de vannak olyan gazdaságok, amelyekben ez nagyobb a globális átlagnál: az Egyesült Államokban például a teljes népesség 15,3 százaléka már külföldön született, Németországban pedig 18,8 százalék – igaz a német esetben benne vannak az Ausztriában és Európa-szerte született, majd hazatérő németek is.
Az elmúlt években számos kormány elkezdte támogatni a nemzetközi migrációt, de voltak, akik a szigorú bevándorlási politikát támogatták. A bevándorlás mellett sokszor felhozzák azt az érvet, hogy annak támogatása segít fenntartani a magas jövedelmű országokban a gazdasági növekedést, enyhíti a növekvő idős népesség támogatásának terheit, így például az állami nyugdíjakat fenntartható pályán tudják tartani.
A növekvő geopolitikai feszültségek közepette pedig az eddiginél is fontosabbá vált, hogy az alacsony és magas jövedelmű országok kölcsönösen előnyös kapcsolatokat tudjanak kiépíteni. Igaz, hogy adott esetben a nemzetközi migráció támogatásának vannak ilyen pozitív hatásai, de milyen áron? A nemzetközi migráció támogatása biztonságpolitikai kockázatokat is jelent (lásd az egyre sűrűbb terrortámadások Európa-szerte), ráadásul az egyes országok népessége felhígul a migráció által, és a nemzet, illetve annak összetartó ereje egyre inkább elfogy.
Ezért folytat többek között a magyar kormány rendkívül szigorú határellenőrzést, épített kerítéssel a déli határon. De az Egyesült Államok is szigorú határellenőrzést folytatott a Trump-adminisztráció idején – eléggé nagy eredményességgel.
A termékenységi rátákra visszatérve érdemes kitekintést tenni világszerte.
Japánban sokatmondó adat, hogy
2011 óta a felnőtt pelenkák eladásai meghaladják a csecsemőknek szánt pelenkák eladásait.
Ez tükrözi az ország termékenységi rátájának radikális esését: 1950-ben a japán termékenységi ráta még 3,66 volt, ami az 1990-es évek elejére 1,5-re csökkent, azóta pedig stabilan jócskán a helyettesítési szint alatt van, 2021-ben például még alacsonyabb: 1,3-as számot regisztráltak.
A helyettesítési szint alá csökkent a termékenységi ráta szerte Európában, de az öt leggazdagabb kelet-ázsiai gazdaságban is: Hongkongban, Makaóban, Szingapúrban, Dél-Koreában és Tajvanon is. Dél-Koreában van jelenleg a világon a legalacsonyabb arányszám, ami 0,81, de Hongkong is a legalacsonyabbak között van a maga 1,38-as arányszámával.
Kínára érdemes külön kitérni. Kínában nagy valószínűséggel 2023-ban abszolút számban is csökkeni fog a népesség. A kormány a demográfiai katasztrófa megelőzése érdekében ugyan 2016-ban véget vetett a mintegy 35 éve tartó egygyermekes politikának, de így is: 2021-ben csupán 1,16 volt a termékenységi ráta Kínában, ami 1968-ban még 6,3 volt.
Az ENSZ előrejelzései drasztikusak Kínára vonatkozóan is: ha minden változatlanul marad, akkor
Kína jelenlegi 579 millió munkaképes lakossága – tehát a 15 és 64 év köztiek száma – 378 millióra fog csökkenni 2100-ra, tehát 201 millióval kevesebb munkás kéz lesz.
Ez komoly fejfájást okozhat a kínai gazdaságnak, hiszen jelenleg nagyjából minden 100 munkaképes kínainak 20 nyugdíjast kell eltartania, de a tendenciák folytatódásával ez megfordulhat, és 100 munkaképes korú kínainak már 120 nyugdíjast kellene eltartania. Tehát Kína háza táján a népesedéspolitikával sincs minden rendben.
A világ vezető hatalma, az Egyesült Államok termékenységi rátája is több mint a felére esett vissza 1960 óta: az akkori 3,7-ről 2021-ben 1,66-os arányszámot regisztráltak. De még az olyan feltörekvő piacokon is visszaesés tapasztalható, mint India: a népesség csökkenése tapasztalható, hiszen 2021-ben 2,03-as, míg 2020-ban még 2,05-ös arányszámot regisztráltak Indiában.
Végül érdemes körülnézni Európában is. A 2022-es becsléseket szemlélteti az alábbi ábra.
1. ábra: Forrás: Statista.
Jól látszik, hogy Magyarország Európában, mint minden állam a 2,1-es helyettesítési szint alatt helyezkedik el, de stabil középmezőnyt foglal el. Az első három helyen szereplő ország ráadásul nem uniós tagország. Az Európai Unióban Franciaország teljesít a legjobban, és ha csak az uniós államokat vesszük figyelembe, akkor hazánk szintén középmezőnyben van.
Magyarország az elmúlt években stagnált a termékenységi ráta tekintetében köszönhetően a kiterjedt családtámogatási intézkedéseknek. GDP-arányosan Magyarország fordítja a világon a legtöbbet családtámogatásra. Igaz, hogy egyelőre még nem érjük el a helyettesítési szintet, de a termékenységi ráta beesése sem pár éven belül következett be, hanem évtizedek kellettek hozzá. Ennek megfelelően a hazai termékenységi arányszámok helyreállítása, ha úgy tetszik, a helyettesítési szintig való növelése is évtizedeket vesz igénybe. A most bevezetett kiemelt családtámogatási intézkedéseknek majd akkor fognak igazán meglátszani az eredményei. Akkor lehet majd konklúziót levonni, hogy érdemes volt-e a magyar GDP tetemes hányadát a családok védelmére, támogatására fordítani.
Borítókép: MTI/Szigetváry Zsolt
A 2025-2027-es időszakra az S&P Global Ratings azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékos reálnövekedést ér el éves átlagban – értékelte a Makronóm Intézet elemzője a péntek esti döntést.
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
Még a vészterhes 2022-es évben is sikerült öt helyet javítanunk a termékenységi ráták rangsorában.
A magyar megoldás viszont még a koronavírus válság közepén is mutatta: hatásos.
Nem járnak jó idők a Sparra: veszteséget termel, és a vezetés ezt azzal leplezné, hogy több fronton támadja a kormányt. A nemzetközi cég kulturálatlan magatartással vádolja a kabinetet a meghirdetett patrióta gazdaságpolitika miatt.
Nem lehet azt állítani, hogy a magyarok menekülnének az országból.
Újabb erős mondatok a Fidesz kommunikációs igazgatójától.
Jelenleg is tart a bűnügyi szemle, a kutatás és a kihallgatások is.
