Kukorelly: Az csak a látszat, hogy a hülyéket könnyebb kormányozni (VIDEÓ)
Az író szerint azon múlik minden, hogy egy társadalom mennyire kulturált, és minél kevésbé kulturált, annál rosszabb mindenkinek. Azoknak is, akik hatalmon vannak.
Húsz éve kapta meg a Nobel-díjat Kertész Imre a Sorstalanság című regényéért.
20 évvel ezelőtt ezen a napon vette át Kertész Imre az irodalmi Nobel-díjat XVI. Károly Gusztáv svéd királytól Stockholmban.
„Igen Tisztelt Kertész Imre Úr! […] Ön egyszer a következőket írta: mindig másodrendű, félreismert és félreértett magyar író leszek, a magyar nyelv pedig mindig másodrendű, félreismert és félreértett nyelv lesz. A Svéd Akadémia szeretne a leghatározottabban tiltakozni ezen ironikus megállapítás ellen, és ugyanakkor szívből gratulálni, amikor Önt most felkérem, fogadja az irodalmi Nobel-díjat Őfelsége, a Király kezéből” – fogalmazott laudációjában a Svéd Királyi Akadémia tagja, Torgny Lindgren.
Kertész Imre (1929-2016) volt az első magyar író, aki átvehette az irodalmi Nobel-díjat a Svéd Királyi Akadémia indoklása szerint „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”. Kertész Imre írói életműve azt vizsgálja, hogy
Kertész könyveiben szüntelenül visszatér auschwitzi élményeihez, ahová még gyerekként, a magyarországi náci zsidóüldözések idején hurcolták el. Első regénye, a Sorstalanság a 14 éves Köves Gyuriról szól, akit elfognak és koncentrációs táborba visznek, de ő alkalmazkodik és túléli.
A könyv azt az elidegenítő fogást használja, hogy a táborok valóságát teljesen természetesnek veszi, akár a hétköznapokat, amelyekben bár a feltételek hálátlanok, a boldog pillanatok mégsem hiányoznak. Köves egy gyerek szemével látja az eseményeket anélkül, hogy természetellenesnek vagy felháborítónak találná őket – nem ismeri a mi tényeinket. Kertész üzenete, hogy az élet alkalmazkodás. A fogolynak az a képessége, hogy megtalálja a helyét Auschwitzban, ugyanannak az elvnek a megnyilvánulása, amely a mindennapi életben és az emberi együttélésben fejeződik ki.
Kertész Imre 1960-tól tizenhárom éven keresztül írta a Sorstalanságot.
Ezután a kor másik nagy kiadójához, a Szépirodalmi Könyvkiadóhoz vitte be regényét, ahol végül 1975-ben jelent meg. Kertész visszaemlékezése szerint első szerkesztője, Gondos Ernő mondatról mondatra át akarta dolgozni a szöveget, de az írónak sikerült meggyőznie arról, hogy maradjanak az általa alkalmazott nyelvi megoldásoknál. A szöveg lényegében változatlan maradt 1993-ig, ekkor azonban a szerző több ponton átdolgozta regényét a Századvég Kiadó Kertész Imre Összegyűjtött Művei című sorozata számára.
Kertész Imre irodalmi Nobel-díjának huszadik évfordulóján megjelent a Sorstalanság újrakiadása a Kertész Imre Intézetet fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány gondozásában.
A mostani, 33. kiadás alapja az 1993-as, a szerző által átdolgozott kiadás. Ezt a szöveget vetette össze a könyv szerkesztője az 1975-ös első, illetve a 2017-es utolsó kiadással, megőrizve a szöveg ritmusát és tagolását biztosító egyéni központozást, kiszűrve a sajtóhibákat, valamint a korábbi szedők és szerkesztők önkényes javításait – áll a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményben. A kötet különlegessége, hogy a szöveg idegen és régies kifejezésének megértését magyarázó jegyzetek segítik.
Az M5 kulturális csatorna Ez itt a kérdés című műsorában Schmidt Mária, L. Simon László és Demeter Szilárd idézte fel a Nobel-díjas Kertész Imre munkásságát.
A Sorstalanság új kiadása megvásárolható a Terror Háza Múzeum webshopjában és a könyvesboltokban.