Szilágyi László: Csak jót tudok mondani a furmintról

Az eddig enyhe tél okozott-e bármilyen nehézséget a szőlőben? Hatással lehet ez az évjáratra, vagy csak könnyebb volt az első metszés miatta?

Nekünk egyelőre problémát nem okozott az enyhébb tél. Tokajnak van egy olyan klimatikus pozíciója, amiért nálunk nem volt olyan szintű a felmelegedés. Én azt gondolom, ami a könyvekbe is le van írva, hogy a szőlőnek 10 Celsius-fok feletti napi átlaghőmérséklet kell ahhoz, hogy komolyabban meginduljon. Erre esély nem volt. Napközben valóban 8-10 Celsius-fokok voltak, de éjszaka ennél hidegebb volt. Inkább a csapadék mennyisége miatt aggódom, hogy abból nem nagyon volt. Hó nem esett, esőből volt valamennyi, de az kevés. Inkább egy párás, ködös, napsütésmentes, se ide, se oda időjárás volt. Téli csapadékra lenne még szükség. A szőlők be vannak szántva, a talaj képes lenne elvezetni a vizet. De szerintem semmi baj nem lesz az enyhe télből.

Mi az, amiért szeret, és mi az, amiért nem szeret a furminttal dolgozni? Van-e esetleg olyan pozitív, vagy negatív tulajdonsága, amit külön kiemelne?

Negatívat nem tudok mondani. Amúgy sem szeretek. Pozitív tulajdonsága viszont nagyon sok van a furmintnak, valószínűleg nem is tudok még mindenről, amit felsorolhatnék. Mint fajta mindent nagyon jól csinál, ami szőlészeti szempontból fontos. Szárazságtűrő, késői, kiegyensúlyozott érés jellemzi, jó savtartalma van, jól aszúsodik, nagyon jó édes borokat lehet belőle készíteni. Tulajdonképpen minden szempontnak megfelel.

Borászati szempontból nagyon szépen mutatja a termőhelyet, a talajt, és a borász is megfelelően tudja formálni. A stílusok kialakításában is jó partner. Ehhez persze ki kell járni az utat és össze kell gyűjteni a tapasztalatokat. 

A furmint működőképes a száraz vonalon is. Nagy kérdés volt, hogy át tud-e állni a meghatározó száraz borok készítésére a borvidék. Én azt gondolom, hogy jó eredmények vannak. Természetesen csináljuk tovább az édes boros vonalat is, mert a természetes desszertbor szerintem egy egyedi dolog, és ha nem is olyan nagy ütemben, de eladható. És keresik is a fogyasztók. Én összességében a furmintról csak jót tudok mondani.

Mennyivel másabbak a különböző klónok? Máshogyan kell kezelni őket, például a kisfürtű T85-t és a nagyfürtű T92-t?

Ezek a felismerések még most folynak. Itt nagyon nagy döntési pozíciók nincsenek, mert ha az ember elkezd dolgozni egy parcellával, akkor ott van egy adott fajta, egy adott klón, amiből megpróbálja kihozni a maximumot. Van egy olyan általános nézet, hogy a kis bogyó koncentráltabb, tömörebb, zamatanyagban és mélységében jobb bort lehet belőle készíteni. Ez szerintem is így van. De van Tokajban nem is kevés nagyobb bogyójú szelekció is, ami nekem úgy tűnik, hogy jobban tud az aszúsodásban részt venni.

Ezeknél a klónoknál a bogyónak a héja vékonyabb lehet, és a szőlőszem nagyobb víztartalma miatt könnyebben aszúsodhat. Ennek is megvan a helye. Összességében mind a kisfürtű, mind a nagyfürtű klón képes nagyon jól muzsikálni, csak meg kell találni, hogy mire lehet használni.

Munkában ez jelent mást?

Nem hiszem, hogy különösebben nagy különbség lenne. Zöldmunkában nagyjából ugyanazt jelenti. Mi ugyanúgy állítjuk be az ültetvényeket. Van egy terhelési szint, amit én elvárok egy szőlőtől, hogy akkor lehet nagyon jó minőségű bort készíteni belőle. Általában maximum egy kiló szőlő van egy tőkén, de az esetek többségében még ennél is kevesebb, inkább fél és egy kilogramm között. A furmint esetében végképp. A hárslevelűnél van úgy, hogy esetleg picit egy kilogramm fölé megy a terhelés, de ott vannak nagyon nagy fürtök is. A hárslevelűnél 3-4 fürt is lehet már egy kiló. 

Képes lehet-e a hárslevelű felnőni a furmint mellé, vagy akár túlnőni rajta komplexitásban, díszítettségben?

Foglalkoztat a kérdés, mert vannak olyan hárslevelű parcellák, amiket úgy éreztem, hogy mindenképpen külön kell megmutatnom. Van a Szil-völgyben is, van a Szent Tamásban, illetve a Barát-dűlőben is ilyen parcellám. Nagyon szépen megfigyelhető köztük a termőhelyi különbség. A hárslevelűnél is vannak klónvariációk, az is óriási eltérést képes okozni. Borvidéki szinten olyan nagyon nagy hárslevelű áttörés nem tudom, hogy lesz-e, mivel jelentősen kisebb a hárslevelű mennyisége a furminthoz képest.

A fajta adottságaiból adódóan azokat inkább az alsóbb részekre ültették, mert jobban bírja a gombásodás elleni küzdelmet. A hárslevelű stabilabban termeszthető azokon a lenti részeken, ahol jobban megül a levegő vagy a víz lassabban párolog. Itt viszont a talajösszetétel nem olyan kedvező a magasabb minőség számára. Nem ugyanaz a pozíciója a hárslevelűnek és a furmintnak. Nagyon kevés csúcshárslevelűt lehetne készíteni a csúcsfurmintok arányához képest. Nyilvánvalóan vannak ültetvények, amiről nem is tudunk, mert tömegtermelésben van, nem is foglalkoznak azzal, hogy mit lehetne külön kezdeni vele, ezért még lehetnek meglepetések. De arányaiban szerintem nem fog tudni olyan hype-ot generálni, mint amit a furmint. Azt elismerhetjük közösen, hogy a furmintnál történt egy elég nagy előrelépés, és az látszik, hogy ez sikeres lehet. A hárslevelűben ez egy kisebb szinten fog csak működni, de működni fog.

A hárslevelűben van egy olyan plusz az aromavilága miatt, amiért nagyon magas élvezeti értéket tud nyújtani. Nagyon nagy kérdés, hogy komplexitásban több évjáraton keresztül is fel tud-e nőni a furminthoz. Egy borból még nem lehet túl nagy következtetéseket levonni. Ha egyszer jól sikerül egy hárslevelű, az még nem jelenti azt, hogy a hárslevelű le tudja verni a furmintokat. De kétségtelen, hogy nagyon jókat is lehet találni már a piacon. Számolni kell vele mindenféleképpen.

Mely borászok furmintjai vagy más borai azok, amik hatással voltak a munkáira?

Egy közös élményünk volt Balassa Istvánnal a Szepsy István által készített 2008-as Szent Tamás. 2009-ben vagy 2010-ben voltunk kóstolón Pista bácsinál és kitöltötte a palackból ezt a bort. Az volt az a pont, amikor beleillatoztunk, és egymásra néztünk Istvánnal: „Ez most mi?!” Onnan elindult egy néhány másodperces világ, és teljesen magával rántott az élmény. A mai napig fel tudom idézni magamban, hogy ott mi történt.

Sok értéket lehet mérni egy bornál, jó érték az elegancia is, abban is vannak nagy eredmények. De ennek a bornak a nagysága az volt, hogy nagyon komplexen bele volt csavarva minden. Nagyon ritkán van olyan lehetőség egy borász számára, hogy úgy összejöjjön minden, mint ami abban a borban megvolt. Ez a bor, ha jól láttam, Magyarországon nem is volt forgalmi tétel, nem tudom mi lett a sorsa, de még biztos, hogy egy palackot szereznem kell belőle. Ezt megfogadtam. 

*

Szilágyi László a Furmint Február előkóstolójára a Szil-völgy furmintjának 2009-es, 2011-es és 2012-es évjáratát, míg Medve furmintjának a 2009-es és a 2011-es évjáratát hozta. Bott Judit boraihoz hasonlóan a Szil-völgy furmintoknál is megfigyelhető volt a fejlődés már ebből a három évjáratból is. Míg a Szil-völgy borai könnyedebbek, és „egyenesebbek” voltak, addig a Medve-dűlő borai sokkal inkább krémesebbek, nagy testűek, és hömpölygőek. A kóstolón a 2009-es Szil-völgy tetszett a leginkább, aminek áradó illata, és érett barackos ízvilága volt, mézzel, egy kis virággal és zöldességgel, valamint ásványossággal. Most lehet csúcsközelben.

Az interjú január 24-én készült. Ha Ön is szeretne furmintokat kóstolni, és a borászokkal beszélgetni látogasson el február 6-án a Nagy Furmint Február kóstolóra, ami a városligeti Magyar Mezőgazdasági Múzeumban lesz.

A fotót Darin Sándor készítette.