Mindenkinek egy dénár

„Miután a kettétört Titanic második fele is elmerült a hullámsírban, az egyik csónakkal, amiben maradt még néhány hely, visszaeveztek a deszkákba, mentőövekbe kapaszkodó túlélők közé.

Északot szinte azonnal észrevették, beemelték. Reszketett, de a megmenekülés tudatában már ő maga mutatta a matróznak, merre érdemes tovább siklani a sötétben.

Dél teljesen átfagyott, de már messziről látta, hogy eveznek feléje, ami reményt adott számára.
Kelet leszámolt mindennel, többször kis híján alámerült, de szerencsére hozzá is odaeveztek.

– Megtelt a csónak, egyébként sem hiszem, hogy bárkit találunk még – szólt a matróz. A távolban feltűnt egy hatalmas óceánjáró, a Carpathia sziluettje. – Akit tudtunk, megmentettünk.

Nyugat élettelenül hánykolódott a jeges vízben. Hallotta az evezőcsapásokat, de izmai már nem mozdultak. Valaki mégis észrevette, az utasok közül hárman lenyúltak érte, nagy nehezen becibálták a csónakba.

Mindannyian a Carpathiara kerültek. Az is, aki száraz ruhában, mindvégig biztos lehetett benne, hogy túléli, és a szinte öntudatlan utolsó is.

Meleg takaró, forró tea várta őket, válogatás nélkül mindenkit.

Az utolsóként kimentett Nyugatot még egy bögrével több is, mert ő nagyon átfagyott.”

***

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay