Tovább szíthatja az uniós és a tagállami jog közötti feszültséget az EU Bíróságának ítélete a magyar tranzitzóna kapcsán

Az Európai Unió Bírósága (EUB) a magyar menekültügyi eljárással és tranzitzónával kapcsolatos kérdésekben döntött csütörtökön. A luxemburgi testület szerint a tranzitzónai tartózkodás őrizetnek minősül, amelyre az uniós jog feltételrendszere és eljárási garanciái vonatkoznak. Mindezek sérelme esetén a nemzeti bíróságok a tagállami szabályok félretételével kötelesek az uniós joggal összhangban álló döntést hozni, és elrendelhetik a tranzitzónában tartózkodó személyek azonnali szabadon bocsátását.  

Őrizetnek minősül a tranzitzónai tartózkodás

Az EUB az eredetileg két afgán és két iráni menedékkérő által kezdeményezett bírósági eljárás nyomán előzetes döntéshozatali eljárásban döntött. Az ügy előzménye, hogy 2019 elején a magyar hatóságok elutasították négy Szerbián keresztül Magyarországra érkező afgán és iráni állampolgár menedékérelmét, mivel megítélésük szerint biztonságos tranzitországon keresztül érkeztek. Szerbia azonban megtagadta a visszafogadásukat, így a magyar hatóságok elrendelték a származási országba történő kitoloncolásukat, amelynek végrehajtásáig a röszkei tranzitzónában való tartózkodásukat rendelték el. Az érintettek egyebek mellett azért fordultak bírósághoz, mert állításuk szerint tranzitzónai tartózkodásuk jogellenes “őrizetnek” minősül.

A jelenlegi uniós irányelvek vizsgálatát követően az uniós bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a tranzitzónában való elhelyezést valóban őrizetbe vételnek kell tekinteni, hiszen az ott érvényesülő feltételek a szabadságelvonáshoz hasonlítanak, ugyanis az érdekeltek jogszerűen egyik irányban sem hagyhatják el a tranzitzónát. A Bíróság szerint Szerbia irányában ezt azért nem tehetik meg jogszerűen, mert azt a szerb hatóságok jogellenesnek tekintenék, és így szankciók fenyegetnék a kérelmezőket.

Az őrizetnek minősítést követően az EUB azt vizsgálta, hogy az mikor felel meg uniós jogban foglalt követelményeknek. Az uniós jog ugyanis meghatározott feltételek mellett lehetőséget nyújt az őrizet alkalmazására, ugyanakkor különböző garanciák betartása mellett. Ilyen garanciák például az őrizet határozatban történő elrendelése, az egyedi értékelés követelménye vagy a bírósági felülvizsgálat lehetősége.

Szabadon engedhető, aki jogellenesen van őrizetben

A bíróságok az uniós jog elsőbbsége alapján ugyanis hatáskörrel rendelkeznek a felülvizsgálatra. Ezt azt jelenti, hogy a nemzeti bíróságok az uniós jog alapján megállapíthatják hatáskörüket, és felülvizsgálhatják az őrizet jogszerűségét.

Ha pedig arra a következtetésre jutnak, hogy az az elrendelt őrizet ellentétes az uniós joggal, saját határozattal felülírhatják a hatóság döntését, és el kell tudniuk rendelni az érintett személyek haladéktalan szabadon bocsátását.
Ráadásul, a kérelmező a jogellenes őrizet végét követően a befogadás körülményeiről szóló uniós irányelv alapján szállást vagy ennek pénzbeli fedezetét is követelheti, amely megítélése tekintetében a bíróságok az uniós jog alapján akkor is dönthetnek, ha egyébként erre a nemzeti jog alapján nincs lehetőség.

Újra benyújthatók az elutasított kérelmek

A Bíróság továbbá emlékeztetett korábbi, március 19-i ítéletére, amely szerint a biztonságos harmadik országon keresztüli érkezés mint elfogadhatatlansági ok ellentétes az uniós joggal, ami jelentős következményekkel bír a menekültügyi eljárások szempontjából: ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy azok a személyek, akinek a kérelmét ezen alapon utasították el, ismét benyújthatják kérelmüket, amelyet a friss uniós bíróság joggyakorlatával összhangban kell elbírálni, és azok elfogadhatatlanságára már azonos okból nem lehet hivatkozni.

A döntés jelentősége, hogy a magyar bíróságok ítéleteikkel gyakorlatilag átalakíthatják a jelenleg hatályos magyar menekültügyi rendszert, mivel a nemzeti bíróságokra kötelező az EUB döntése. Így a nemzeti bíróságok a továbbiakban nem alkalmazhatják a magyar törvényben foglalt elfogadhatatlansági okot, amikor felülvizsgálatot végeznek és felülírhatják a menekültügyi hatóságok döntéseit, ami a teljes menekültügyi rendszerre óriási hatással lehet. Ráadásul, az tranzitzónai tartózkodás őrizetnek minősítésével és így az uniós őrizeti garanciák aktiválásával a gyakorlatban a tranzitzónák szerepét is megváltoztathatják.

Most jön majd az uniós menekültügyi szabályok reformja

Kétségtelen, hogy az uniós bíróság ítélete a gyakorlatban a magyar szabályok megváltoztatását jelenti a jelenlegi uniós jog fényében. Az uniós menekültügyi szabályrendszer megújítása uniós szinten ugyanakkor jelenleg is folyamatban van, hiszen 2015 óta egyértelművé vált, hogy az új migrációs és menekültügyi helyzetet nem képes kezelni. Ezt ugyanis nem arra találták ki, hogy emberek tömegesen, ráadásul gyakran a menekültügyi szabályokkal való visszaéléssel léphessenek az Unió területére.

hogy a kérelmek elbírálási ideje alatt ellenőrzés nélkül szétszéledhessenek a kontinensen.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a jelenlegi, gyakorlat igényektől elrugaszkodott állapotot eredményező uniós menekültügyi szabályok EUB általi megerősítése és alkalmazási kényszere mennyiben jelent előremutató és tartható megoldást az Unió és a tagállamok számára?

Az uniós politikai színtéren az elmúlt évek talán legmegosztóbb kérdéséről van szó, amelyben a tagállamok között alapvető álláspontbeli különbségek vannak, és amelyet vélhetően nem egy, az évek óta diszfunkcionális szabályokat fenntartani kívánó ítélet fog megoldani, sokkal inkább egy fenntartható és a gyakorlat igényeire reflektáló új uniós szabályrendszer.

Ráadásul, a német alkotmánybíróság közelmúltbeli döntése alapján az uniós jog és a tagállami jog közötti feszültségek ismét magas hőfokon égnek.

főleg egy olyan kiélezett területen, mint amelyet a migrációs és menekültügyi szabályozás jelent.

Németh Olívia írása