Mire elég az olaj?
Az olajbevételeknek köszönhetően az ország, de mindenekelőtt a főváros rendkívül prosperál, Baku belvárosában sétálgatva inkább az olajmonarchiák jutnak eszünkbe, mintsem a szovjet örökség.
A fellendülés azonban nem egyik napról a másikra következett be. Bár Azerbajdzsánban az olajkitermelés nagy múltra tekint vissza, és az ország igen jelentős szerepet játszott a Szovjetunió többi tagköztársaságának üzemanyag-ellátásában, a moszkvai „koordináció” megszűnése radikálisan átrendezte Baku lehetőségeit. Az új vezetés – Hejdar Alijev elnök, és az általa vezetett Új Azerbajdzsán Párt – a piacgazdaságra való áttérésben látta a megoldást; 1994-ben döntés született a külföldi vállalatok beengedéséről az olaj- és gázszektorba.
Mindennek köszönhetően a kétezres évek elején, de igazán jelentős mértékben 2006-tól megkezdődött az olajbevételek beáramlása az országba. A beérkező pénzmennyiség lehetővé tette a kormányzati kiadások drasztikus növelését, egyrészt az infrastrukturális fejlesztések, másrészt pedig a szociális juttatások területén. Az elmúlt évtizedben kiépült az ország külkereskedelme szempontjából kulcsfontosságú Baku–Tbiliszi–Cheyhan olaj-, illetve a Baku–Tbiliszi–Erzurum gázvezeték, továbbá a Baku–Tbiliszi–Karsz vasútvonal. A fővárost – legalábbis a központját – teljesen újjáépítették: a klasszicista, neoklasszicista épületek mellett helyenként hatalmas, modern, illetve posztmodern felhőkarcolók nőnek ki a földből; a Heydar Alijev Kulturális Központ alakját például az elnök aláírásáról mintázták.
A szovjet örökség a külvárosokban és vidéken azért még gyakran visszaköszön: itt szép számmal találunk romos épületeket, pusztuló paneleket, valamint Ladákat és Volgákat egyaránt. Ugyanakkor a régiók fejlesztésére irányuló politika eredményei is kézzelfoghatóak: a fővároson kívül is zajlanak felújítások, kórházépítések, illetve új ipari komplexumok kialakítása. A szociális juttatások tekintetében sokatmondó, hogy az elmúlt nyolc évben a szegénységi küszöb alatt élők arányát a hatodára sikerült visszaszorítani. Ugyanakkor a lakosság tart attól, hogy az olajbevételek elapadása estén ez a kedvező állapot nem lesz tovább fenntartható.
A véges olajbevételekkel az ország vezetése is tisztában van. Mint Elkin Nurmammadov, az Azerbajdzsáni Diplomáciai Akadémia gazdaságtudományokban jártas professzora kifejti: az ország olajkészletei még körülbelül 20-30 évre elegendőek, és bár a gázüzletág felfutóban van, jóval kevésbé nyereséges, mint a fekete arany. Éppen ezért az azeri gazdaságpolitika egyik fő célja a diverzifikáció, a nem olajipari ágazatok fejlesztése. Az ágazatok köre egyelőre nem meghatározott, a döntéshozók többek között a mezőgazdaságban, a turizmusban, illetve az ország nemzetközi szállítási és átrakodóközponttá alakításában látják a fejlődés fenntartásának lehetőségét. A gazdaságpolitika célja továbbá az azeri befektetések és az export ösztönzése a nem olajipari ágazatokban, e célok megvalósítása érdekében került sor az AZPROMO elnevezésű szervezet létrehozására.
Az AZPROMO-t (Azerbaijan Export and Investment Promotion Foundation) 2003-ban alapította a Gazdaságfejlesztési Minisztérium – mondja el Rufat Mammadov, a szervezet elnöke. A szervezet alapításának célja a gazdasági fejlődés fenntartása a nem olajipari ágazatokban, egyrészt az azeri termékek exportjának, másrészt a nem olajipari vállalatok külföldi befektetéseinek támogatásával. A kormányzati és a magánszféra közös kezdeményezésére jött létre, mindkét szektorral szoros együttműködésben működik. Az azerbajdzsáni cégek külföldi piacszerzésének, illetve befektetéseinek elősegítése mellett logisztikai és információs (befektetési környezet, jogi keretek) támogatást nyújt az Azerbajdzsán iránt érdeklődő külföldi befektetőknek. Mammadov szerint a külső érdeklődők számára a mezőgazdaság, illetve az élelmiszer-feldolgozó ipar kínálja a legnagyobb lehetőséget.
Az azerbajdzsáni gazdasági kérdéseket számba véve nem feledkezhetünk el a korrupcióról sem. A jelenség létezését senki nem tagadja, a helyzet súlyosságát, illetve a kiutat tekintve a hivatalos vélemények és a hétköznapi beszélgetések során elhangzó vélekedések azonban jelentősen eltérőek. Rufat Mammadov, az AZPROMO elnöke szerint a korrupció elleni harc nem csak üres szóbeszéd, számos gyakorlati lépés is történt a kérdés rendezése érdekében. Az e-kormányzat bevezetése eszköz a hivatalnok és az ügyfél közvetlen érintkezésének megszüntetésére, ezáltal ellehetetlenítve a pénz átadását. Az utca embere viszont jóval sötétebben látja a helyzetet. Csak egy példa: egy reptéri biztonsági őr havi 400 manatot keres (1 manat kb. 1 euró), az állás megszerzéséért viszont 4000-et fizet, azaz egy évnyi ingyenmunka a jövőbeli állás záloga.
Az azeri-magyar gazdasági kapcsolatok perspektívái
A kapcsolatok jövőbeli fejlesztésének lehetőségeit a fenti kontextus figyelembe vételével lehet számba venni. Bár a két ország közötti külkereskedelem jelenlegi szintje szinte minimálisnak mondható, az azeri vezetés lát perspektívát a hazánkkal való együttműködésben. A diverzifikációra, a nem olajipari szektorok fejlesztésére irányuló bakui törekvések teret engednek a magyar vállalatok számára, hogy egyenlő partnerekként működjenek együtt azeri cégekkel azok magyarországi, illetve a magyar üzletek azerbajdzsáni fejlesztése érdekében.
Az energetikai szektor azonban ennél jóval keményebb diónak ígérkezik. Itt maximum befolyásolni próbálhatjuk az azeri döntéseket, de nem vagyunk Baku számára egyenlő partnerek. Ennek alátámasztására elég csak az azeri olajipar két meghatározó szereplőjét, a SOCAR-t és a SOFAZ-t említenünk. Előbbi az azeri állami olajvállalat, amely – többek között – 10 százalékos részesedéssel rendelkezik a Shah Deniz Konzorciumban. A konzorcium egy éven belül döntést hoz arról, hogy a kitermelendő gázt a Magyarországot is érintő Nabucco West, vagy a dél-európai TAP vezetéken fogja-e Európába szállítani. Amennyiben az előbbire esik a választás, úgy az azeri gáz jelentős szerepet tölthet be hazánk energiaellátásának diverzifikációjában, az egyoldalú orosz-függőség csökkentésében, azaz az energiabiztonság garantálásában.
A SOFAZ azeri állami olajalap feladata egyrészt az infrastrukturális fejlesztések támogatása, másrészt pedig a jövő generációi számára tartalék képzése a beáramló olajbevételekből. Mint Elkin Nurmammadov, a Diplomáciai Akadémia professzora kifejti, a SOFAZ külföldi befektetésekbe fordítja bevételei egy részét. Korábban kizárólag alacsony kockázatú külföldi állampapírokat vásárolt, az elmúlt időszakban azonban nyitott a nagyobb hozamú, ugyanakkor magasabb kockázatú befektetések – vállalati részvények, magasabb kockázati besorolású államkötvények – irányába is. Így elvben nyitva állhat az út a magyar államkötvények vásárlása előtt is.
Ilham Alijev elnök októberre tervezett budapesti látogatása közelebb vihetett volna a reláció jövőjével kapcsolatban felmerülő kérdések megválaszolásához, a vizitet azonban az államfő sűrű napirendjére hivatkozással végül elhalasztották. Az elnöki látogatás új időpontja egyelőre bizonytalan, azonban szakértői vélekedések szerint Ilham Alijev tavasszal egy aláírásra váró csomaggal érkezhet Magyarországra.