Csapody szerint az egyenruhahasználat megvonása súlyos visszalépés volt a munkaszolgálatosok esetében. Ez is azt jelezte, hogy a munkaszolgálatosok nem értékesek, hiszen a háborúban mindig vannak értékesebb csapatok. Aki nem értékes, az ellátásában, hadrafoghatóságában nem azonos szinten áll másokkal. Ha megsebesül, meghal, akkor „nem kár érte" a katonai gondolkodásban, hiszen
„sokan vannak, jön az utánpótlás, és egyébként is zsidók".
Kovács feltette a kérdést, hogy milyen is volt a fronton való élet a munkaszolgálatosoknak. Botos itt arról beszélt, hogy a keleti frontra vezénylés előtt rendkívül nagy illúziók éltek a muszosokban a Szovjetunióval kapcsolatban. Ez abból is látható, hogy amikor Erdélybe, Kárpátaljára vezényelték a muszosokat 1939 szeptemberétől 1941 júniusáig, akkor a közös magyar-szovjet határon gyakran próbáltak átszökni. A Szovjetunióról azt hitték, hogy az „a szabadság földje", ám ezzel bedőltek a propagandakiadványoknak. A történész szerint a jelenlegi kutatások alapján 81 embert ítélték muszosként gulágra a Szovjetunióban, de az adatok bizonytalanok, mert nem mindig írták be, hogy muszos volt-e egy rab. Az azonban biztos, hogy ők zsidók voltak, mert a szovjet hatóságok a zsidókat külön nemzetiségként feltüntették. A Szovjetunióban továbbá volt egy antiszemita alaphangulat is, nem tekintették szívesen látott menekülteknek a zsidókat.
Botos azt is kifejtette, hogy a honvédség veszteségi kartonjai szerint több ezren kerültek szovjet hadifogságba, de
többségükről nem tudjuk, hol és hogyan haltak meg,
mert erről nem vezettek feljegyzéseket. A történész azt is hozzátette, hogy a neves vívóbajnok, Petschauer Attila is szovjet fogságban halt meg, egyértelműen szerepel a listán, hogy hol és mikor esett fogságba, a halálra kínzás csak „egy történet".
Csapody szerint a kegyetlenkedések ezek mellett nagyon is valósak voltak, azért kegyetlenkedtek a muszosokkal, mert sokan voltak, mindenre felhasználhatók voltak, például aknaszedésre is. Ha katonákként számoltak volna velük, akkor a jogi státuszuk is más lett volna, de így mindenből „a legalját kapták". Példaként idézte, hogy a visszavonulásnál ők maradtak le a lovakról, teherautókról, és rosszabb élelmet is kaptak.
***
Konferenciakép: Magyar Zsidó Történeti Intézet.
A tudósító az MFE Magyar Zsidó Történeti Intézetének kutatója.